Az előző bejegyzésemben írtam nektek 3 különböző kamera összehasonlításáról, most néhány képszerkesztési tippet hoztam, amik anno nekem is nagyon jól jöttek. Mint ahogy az előző bejegyzésben is írtam, általában délután/este van időm fényképezni, nem pedig természetes napfényben (amikor szerintem a legszebb lenne a kép), ezért képszerkesztésre szükség is van.
A tippeket a Barna gyöngyös, rókás karkötő képén szeretném megmutatni nektek 🙂 .
Először is “felépítek” egy hátteret – ez nálam azt jelenti, hogy előveszem a mappámat és vagy egy sima fehér lapot veszek elő, vagy egy olyat amin egy mandala látható ^^ , és ezt helyezem egy kemény felületen (tálcán vagy könyvön). Ha “fehér hátteret” is szeretnék, akkor általában megfogok egy keményfedeles könyvet, kinyitom, kitámasztom a fedőlapot hátulról és a fedőlap elé is állítok egy fehér papírt. Mivel zéró helyem van, így egyenlőre ez van tárgyfotó sátor helyett.
Megvan a kattintás (kb. 10-15 egy ékszerről, de ez függ az ékszertől is, egyszerű medálokról pl. csak 5-10, bonyolultabb ékszerről akár 20 kép is). A gépre másolás után kiválogatom, hogy melyik az, amelyik jó, vagy nincs elmosódva, jó helyen volt a fókusz (bár ezt sokszor fényképezés közben is látszik, de van ami a fényképező kis kijelzőjén már nem látszik, csak monitoron). Amelyiket nem tartom megfelelőnek, azt törlöm (általában egy ékszerről 1-2-3 képet szoktam törölni).
Én általában PhotoShoppal (“PS”) szoktam “helyrerakni” a dolgokat, anno ugyanis amikor eldöntöttem, hogy professzionálisabb akarok lenni, akkor EZT a leírást találtam, és itt is PS-t használnak.
Tehát, íme az eredeti, retus nélküli kép.
Első lépésben levágom a “felesleget”. Sokszor van, hogy egy képről nagyobb részt vágok le, mint ennél, de olyan is van hogy egyáltalán nem vágok le semmit, ez ugye minden képnél más. Ennél egy kicsit kellett csak megkurtítani a bal oldalától és lentről.
Következő lépés a Kép – Korrekció – Fényerő, ahol ezeknél a sötét, lámpafénynél kattintott képeknél legalább 30-40 pontot szoktam változtatni, de ez is függ a képtől.
Ha a fényerő megvan, akkor jöhet az Automatikus képjavítás, vagyis az Automatikus szín, Automatikus kontraszt, Automatikus színárnyalat. Képe válogatja, mert van olyan is, amikor vagy a szín vagy a színárnyalat abszolút false színeket szül, ilyenkor azt kihagyom.
Mentés előtt még rekerül a képre a logóm. Ez egy külön ps-es file-ban található, így csak egyszer kellett megszerkeszteni, azóta csak be kell illeszteni. Az, hogy ez mekkora és hová kerül szintén képe válogatja, ahogy jobbnak ítélem.
Jöhet a mentés, és íme, a retus utáni kész kép.
Sokkal világosabb, sokkal szebbek, élénkebbek, valóságosabbak a színek.
Nem állítom, hogy ennél nincs jobb képszerkesztési mód, de számomra ez volt a legegyszerűbb és úgymond a legmeggyőzőbb is. Próbálkoztam GIMP-el egy időben, de őszintén megmondom, én ahhoz túlzottan is PS-agyú vagyok (valahogy a PS felépítése nekem logikusabb).
Remélem tudtam segíteni azoknak, akik hasonló cipőben jártak, mint anno én 🙂 …
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦ YouTube ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦