Ezen nincs mit szépíteni… Magukba szippantottak az unalmas hétköznapok.
Munka, Denisz, munka, fél perc alatt elrohanó hétvége, munka, Denisz és megint munka. Azt hittem, hogy velem soha nem történhet meg ez, de így történt – úgy érzem, hogy teljesen kicsúsztak a dolgok a kezemből és csak sodródom az árral. Nem alkotok, nem színezek – helyette nyulat nevelek (próbálok), aki mindig alkot valamit, ami korrigálnivaló…
Hogy mi?! Hogy rossz vagyok?!
Lehet, hogy a tavasz és a vele járó fáradtság, a “kiborulásom” utáni regenerálódás nyomja rám a pecsétjét, nem tudjon. De valahogy érzem, hogy semmit se csinálni a legjobb – pedig néha kiírni magamból a dolgokat is hihetetlen jó. De valahogy nem ez jut eszembe már először. Szoktak lenni ilyen hullámvölgyek, amikor egy ideig kevesebb poszt születik, utána pedig napi 3-at is írtam. Most ez egy hosszabb hullámvölgynek tűnik, amikor egyszerűen nincs miről írni. Szívesen írnék arról, hogy mi van a munkában, de ugye titoktartási kötelezettségem van, de ha nem is lenne, szerintem nem örülnének neki a kliensek, ha országnak-világnak leírnám, hogy mi is folyik az otthoni négy fal között. Ki örülne annak? Írhatnék arról, hogy velem, velünk mi van, de valahogy “bezártam”. Régebben, fiatalabb koromban szívesen írtam arról, hogy mi van a kapcsolatommal, az életemmel, de most valahogy nem akarom kiírni, meg akarom magamnak tartani. Pedig nincs probléma, nehogy azt higgyétek, hogy órás veszekedésekről nem akarok írni. Ha azok lennének, akkor azokról biztos írnék, mert nem tudnám magamban tartani 🙂 . De nincsenek. Harmónia van. Meg mostmár a Kedves cégénél más ütemben dolgoznak (3 munka-, 3 pihinap), így többet találkozunk, mint előtte.
A színezéssel is picit leálltam. Nem tudom, hogy miért. Nem érzem úgy, hogy meguntam, inkább az a bajom, hogy túl lassú vagyok vele. Túlzottan is szöszmötölök 🙂 . Ezt a szép jegyzetfüzetkét egyik kolléganőm találta nekem, imádom 🙂 – mandalás, szép idézetek vannak benne, és ráadásul színező is ^^. Viszont még semmit se írtam bele, tartogatom, bár fogalmam nincs, hogy mire 😀 , mert ezek a dolgok pont azért vannak, hogy írjunk beléjük 🙂 . Én inkább csak viszem magammal terepre, és ha jegyzetelek, akkor ezen írok.
Szóval, Deniszkével vannak gondok. Pisi-gondok. 2,5 éves kisfiú (na jó, nyúl években 30 év körül van), egész eddig nem volt probléma a szobatisztasággal, de néhány napja jobbra-balra pisil. Ki a ketrec elé, a padlóra, a szőnyegre, és a ketrecben is össze-vissza. A pisije meg ugye nem tesz jót semminek, főleg ha belelép a saját pisijébe és széthordja, akkor takaríthatom az egész lakást, és még magának is árt – nem véletlenül kellene alomba pisilnie… És a kérdés, hogy ezt most miért is csinálja? Főleg, mert egy kezdeti hullámvölgy után már nagyon jól helyrejöttek a dolgok, kezdtünk összeszokni, már bújt, hízelgett… És most elkezdte ezt a pisizést, amire nem igazán tudom a magyarázatot. Most van a napi ketrectakarítás-ecetezés, hogy visszaszokjon a kis WC-jére…
Szóval, itt vagyunk most, elérkeztünk a Húsvéthoz, ami egy négy napos hétvégét jelent a munka világában tevékenykedőknek. És úgy elszaladt, mint a pinty. Alkotni akartam, színezni, bejegyzést írni, stb, de semmi. Nem csináltam semmi “érdemlegest”… Szomorú. Na jó, teremtettem egy kis húsvéti-tavaszi hangulatot 🙂 …
Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek 🙂 !!!
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦