Corsetgasms: az érzés, amit akkor érzel, amikor először veszel egy nagy levegőt, miután leveszed a jócskán meghúzott fűzőt
Nem vagyok mazochista típus, nem húzom meg annál jobban a fűzőim, miután már alig bírok benne levegőt kapni… Így ez az “érzés” számomra kissé ismeretlen ^^…
Nem mondom, volt már olyan hogy elmentem fűzőben a suliban (főleg középsuliban forult ez elő), beértemkor levettem 😀 , betettem a padba (ó, midő kárhozat lelkemre!!!), majd mikor végeztem suliban, felhúztam és hazajöttem benne. Értelme nem sok volt, de hát, van ilyen… Még mindig baromi kényelmetlen fűzőben ülni, főleg egy olyan “görnyedősnek”, mint én… egész nap állni meg… hát… azt se lehet bírni.
Ilyen és ehhez hasonló dilemmáim vannak még mindig a fűzőkkel. Imádom őket, gyönyörűek, de a viselésük valahogy nem illeszthető be már pár éve a mindennapjaimba 🙁 …
Egyébként mostanában a szoknyákkal is így vagyok. Nyáron még szoknyában jártam “dolgozni” a gyakorlóhelyemre, de meguntam, hogy a szoknyáim többsége mindig a kerék és a fék közt végezte (meg picit messze van a melóhely tőlem, muszáj bicóval járni, ha nem akarok fél-háromnegyed órát gyalogolni…), ezért nadrágban járok…. O_O … én… 😀