Nem sok pénztárcám volt eddig, és kevés az olyan pénztárca is, amire azt mondanám, hogy váóóó, ez nagyon király. Most 3-at emelnék ki.
Egyik nagy kedvencem volt, sokáig is hordtam, egy általam varrt darabot ^^. Ne képzeljetek el egy nagy valamit, inkább “szűtyő” szerűség volt, mint pénztárca. Két cipzáros rekeszből állt – egyik részében a telefonomat és az iratosomat tartottam, a másik felében pedig a pénzt. Eredetileg egyik felében az aprót, a másikban a papírpénzt szerettem volna tartani, de valahogy egyszer beletettem a telefonomat, amit követett az iratosom, és így váltotta fel a praktikus az esztétikát. Egyébként tényleg ne képzeljetek el egy nagy valamit, még most is elég sok hibát ejtek varráskor, ez pedig az egyik legelső varrásom volt, képzelehetitek… 😀 Mégis nagyon sokat bírt, szerettem ^^.
A fentit követte egy koponyás-rózsás láncos, kinyítható pénztárca. Születésnapomra kaptam, ezért cseréltem le a szütyőkét 🙂 . Szeretni szerettem, amolyan tipikus “rocker” pénztárca volt, de nem tudom hogy ennek volt-e silányabb a minősége, vagy az ilyen pénztárcák hibája ez, de 1-2 év alatt nagyon elhasználódott… 🙁
És elértünk a mostani pénztárcámhoz. ami már egy picit “felnőttesebb” darab. Amikor tesóm meglátta, nagyot sóhajtott és csak annyit mondott “Hát… felnőttél” :D. Ez egyébként egy viszonylag nőies, fekete-fehér darab, középen egy fekete masnival, és persze nyuszifej sziluettel… 😀 Amikor megláttam, tudtam, hogy nekem ez kell. Kb. 2 éve lehet meg, és sajnos mostanában észrevettem rajta, hogy kezd elhasználódni, így lehetséges hogy mostanában be kell majd szereznem egy újat, de nem láttam még olyat, amire azt mondtam volna, hogy “Váó, nekem ez kell!”, mostanában nem készültek ilyen darabok 🙁 … Lehet az lesz a végső megoldás, hogy varrok még egyet magamnak, az volt ugyanis a legstrapabíróbb 🙂 …