A múltkor teljesen véletlen akadtam rá Trish-nél egy nagyon jó kis “kezdeményezésre”, melyben leírja nagyjából azt a szakot, ahol tanul.
És most, hogy már befejeztem végre a Zegyetemet egy szép nagy összefoglalót tudok írni, mindenféle “félelem” nélkül – hiszen bármennyire is szerettem mind a szakot, mind a társaim és tanáraim, bizony voltak olyan hibák, amiket nem tudok elnézni :-/ … Pedig szerintem borzalmasan elfogult vagyok.
Aki olvassa a blogot, az már azt is tudhatja, hogy bizony kicsi korom óta vonzott a pedagógia, ami tinikoromban kiegészült a “lélekgyógyítással”. Mikor oda került 13.-ban a sor (mert nekem nem volt elég 4 év gimnázium, nekem 5 év kellett, angol-informatika előkészítővel 😀 ), szinte teljesen véletlenül akadtam rá erre a szakra (igaz, a kutatásomat megelőzte, hogy anyám azt mondta, hogy nem lehetek pedagógus, apám pedig azt hogy nem lehet szociális munkás, így a kettő “vegyítését” kerestem, ekkor akadtam rá a szociálpedagógiára).
Sokszor feljött beszélgetések során, hogy ki miért választotta ezt a szakot, és
Hogy mit is jelent az, hogy “szociálpedagógia”?
No igen… Ez egy olyan kérdés, amivel nagyon sokszor találkoztam, miután feleltem arra a kérdésre, hogy “És egyébként mit tanulsz?” 😀 . Mert valahogy ez egy itthon annyira “friss” dolog (Szegeden pl. 2009 óta van ez a képzés csak, előtte úgy tudom csak Győrben és Debrecenben volt), egy szó mint száz nincsenek itthon valami mély gyökerei.
Maga a szociálpedagógia minden nem iskolai és nem családon belüli nevelést magába foglal – egyik legfőbb eleme a gyermekvédelem, de beszélhetünk még ezen belül az idősekkel való foglalkozásról és szabadidőpedagógiáról is. Szegeden inkább amolyan “iskolai szociális munkás” képzés folyik.
A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Szociálpedagógiája
A képzés maga 7 félév, amiből 6 félév “iskolai” az utolsó pedig az összefüggő nagygyakorlat. Ahhoz, hogy diplomát kaphass teljesítened kell 210 kreditet (ebben benne kell lennie a kötelező tárgyaknak (kötelező és kötelezően szabadon választott tárgyak) – 200 kredit -, 10 “szabadon választhatónak”, és minimum 2 félév testnevelésnek – de a tesiért nem jár kredit!).
A kurzusok nagy része kapcsolódik vagy a szociális munkához (pl. szociális munka alapismeretek, közösségi szociális munka, szociális munka gyerekekkel, stb.), a pedagógiához (pl. pedagógus mesterség, differenciáló pedagógia, nevelés és oktatáselmélet alapjai stb.), a szociálpedagógiához (pl. a szociálpedagógia neveléstörténeti alapjai, szakszociológia, stb.), a pszichológiához (pl. általános lélektan, szociálpszichológia, személyiségfejlődési zavarok, stb.), a szociológiához (pl. bevezetés a szociológiába, ifjúságszociológia, stb.), a gyógypedagógiához (pl. gyógypedagógiai alapismeretek, stb.) a joghoz (6 féléven át tanulsz jogot, én ezt borzalmasan gyűlöltem 😀 …), és vannak úgymond “egyéb”, mondhatni töltelék tantárgyak is (pl. politológia, filozófiai alapismeretek, stb.).
Mindenfélévben van egyébként gyakorlat, ez mindig más és más, van ahol a tanár határozza meg hogy mit és hol, és van hogy egyénileg kell keresned gyakorlati helyet. Első féléves gyakorlat a “legegyszerűbb”, ott ugyanis a Szegedi szociális ellátórendszert járjátok körbe, pl. a családsegítőket, Kálvária bentlakásos otthont, idősek otthonát, stb. A hosszukat tekintve is eltérőek ezek a gyakorlatok, van ahol kéthetente egy nap féléven át, volt amelyiknél 3 alkalmat kellett teljesíteni. Egyébként szintén hasznosnak vélem, ugyanis egyrészt sok mindent láthatsz, ha ügyes vagy, másrészt láthatod azt is hogy mit szeretnél vagy mit nem szeretnél csinálni. Én ezeken a gyakorlatokon jöttem rá, hogy pl. idősekkel nem tudnék foglalkozni, beteg gyerekekkel is csak akkor ha nagyon muszáj lenne. Nagyon-nagyon fontos a jó önismeret, és hogy felismerd a saját korlátaid, amikkel nincs semmi baj! Egyébként volt gyakorlatom iskolákban (5 különbözőben is), gyermekjóléti szolgálatnál, családterápiás központban, csináltunk 3-alkalmas kézműves foglalkozást szellemi fogyatékkal élő “gyerekeknek” (volt köztük 14 és 60 éves is, egyébként egy 35 éves nőt 15 évesnek néztünk, ezért tettem idézőjelbe a gyerekeket). Tehát, világot lehet látni 🙂
Ezen kívül vannak még vannak olyanok, amiket szeretnék kiemelni, pl. gyermekrajz elemzés, addiktológia, és ha olyan bolond vagy mint én, és elvégzel 10 kreditnyi “specializációt” (Gyermek és ifjúságvédelmi specializáció), akkor lesznek olyan tantárgyaid, mint pl. segítő beszélgetés, lehetőségek az egészségileg problémás gyerekek nevelésében, vagy a resztoratív szemlélet kialakítása a gyermekvédelemben. Egyébként, nem tagadom, sok volt ez a 10 kreditnyi plusz óra, de szerintem megérte.
Ami nekem furcsa az az, hogy szegeden bár “hivatalosan” a Juhász Gyulára jársz, fele órád az ETSZK-n van. Ez abból a szempontból bajos, hogy se nem vagy JGYPK-s, se nem vagy ETSZK-s, mindamellett az ETSZK-n nem hallasz mást, csak hogy a szocmunkások mennyivel jobbak 🙂 … Ez azért elég zavaró, de ha szerencséd van és a “jobb” tanárokat fogod ki, akkor ott se lesz gond. Egyébként az ETSZK-s tantárgyak sokkal, de sokkal szivatósabbak, JGYPK-s tantárggyal senki nem csúszott, csak ETSZK-sal, hiszen ott tanulod a jogot és a szocmunkát is (mindkettő egymásra épülős, “szivatós”, “csúszós” tantárgy). Egyébként pozitívumként el lehet mondani, hogy mivel a legtöbb tanár ugye szakember, borzalmasan sok bennük az empátia és a tolerancia, így sokkal “emberibbek” az itt töltött idők, mint más szakokon (legalábbis ahogy hallom, és összehasonlítom egy matekkal 🙂 … ). Megértőek, segítőkészek, jófejek a tanárok többségei, abszolút kollégaként tekintenek már rád, főleg ha a képzés második felében jársz. Ami nekem érdekes volt, hogy nem volt egy szigorlatom sem… Nem tudom, hogy ez miért volt így, de nem volt 🙂 …
Összességében azt mondhatom, hogy nagyon klassz kis óriánk voltak, bár voltak olyanok, amikről szívesen lemondtam volna (pl. Európa kultúrtörténete, ahol inkább a tanárral volt bajom, mint a tárgyal), és vannak olyan tantárgyak is, amik pl. a szocmunkásoknál vannak, nálunk pedig nincs (pl. krízisintervenció, kriminalisztika, stb.). Elég sok kedvenc tárgyam volt, a pszichológiák egyértelműen, illetve a gyermekrajzelemzést is imádtam, illetve volt egy tanárnőnk, aki sajnos csak két tantárgyat tanított, ő egy pszichiáter nő volt, hozzá csak beadandókat kellett írni, és nagy örömömre megengedte hogy a sorozatgyilkosok gyermekkoráról írjak, illetve írtam egy beadandót Mary Bell-ről is. Mindkettő nagyon tetszett neki ^^, azt mondta még senki nem írt neki erről 😀 …
Tévhitek és félreértések
Nálunk nagyon sokan nem tudták, hogy mi is az a “szociálpedagógia”, csak bejelölték és jöttek. Szintén sok olyan volt, aki úgy értette, hogy ez egyfajta “gyógypedagógiai”, de NEM. Lányok, fiúk, icipici közük van egymáshoz, de aki gyógypedagógus akar lenni, az a gyógypedagógiára menjen!!! Mi is tanulunk icipici gyógypedagógiát, de ezzel a végzettséggel nem csinálhatsz semmit amit egy gyógypedagógus igen (és természetesen vice-versa).
Egyik szaktársnőm mesélte, hogy ment fel Pestre állásinterjúra, ugyanis szociálpedagógusokat kerestek. Megörült, ám picit ideges lett, amikor az interjúztató mondta neki, hogy a fejlesztőpedagógus és a szocálpedagógus ugyanaz. NEM. A szociálpedagógus valóban tanul icipici fejlesztőpedagógiát, de inkább csak azért, hogy nagyjából tisztában legyen vele hogy miről is szól a dolog. Én nem fejleszthetek gyereket!
Nem vagy se pedagógus, se szociális munkás, sőt, az emberek 90%-ának fogalma sincs róla, hogy akkor te most ki fia borja is vagy ezzel a végzettséggel. A maradék azért tud csak róla, mert vagy ő, vagy valami ismerőse, hozzátartózója már elvégezte ezt 🙂 .
A fizetséget nevetségesen (vagy siratósan…) alacsony lesz. Kb. 20ezer forinttal több, mint a minimálbér. És ezért nap mint nap idegeskedsz, és emészted magad, és van olyan is hogy halálosan megfenyegetnek, meg “kinyíromacsaládod”, stb. Én ilyet még szerencsére nem éltem át, de az se kellemesebb, amikor a bántalmazó apuka, akitől a feleségét és a gyermekeit a legnagyobb titokban kimenekítetted, bejön hogy a családgondozóval szeretne beszélni. Szerencsére, velem még ilyen se fordult elő. Akinek egyébként gyereke van, az természetesen jobban fél (de nem is magát, hanem a gyermekét félti ugye). Tehát, ha a pénz motivál, akkor NE ezt a szakmát válaszd!
Te, szociálpedagógusként, a gyermekek és fiatalok jólétéért felelsz. DE nehogy azt hidd ám, hogy rögtön a tudással mindent fogsz tudni. Lófüttyöt nem fogsz tudni. Két hónapja dolgozom kb. a gyermekjóléti szolgálatnál, és két hónap alatt többet tanultam, mint majdnem 4 év alatt az egyetemen… Mert alapokat adnak, valamit tudsz, de a “macis-lapokat” ki kell tudnod tölteni, és azt nem tanítják meg, hogy alapellátásnál a T-laptól a GYSZ-3-as betétlapig mindent ki kell töltened… Hogy a védelembe vételről és az ID, ÁT, stb-ről ne is beszéljünk… Főleg, hogy már nem is ÁT-nek meg ID-nek hívják, hanem nevelésbe vételnek 🙂 …
Ha nem szereted az embereket, főleg a gyerekeket, akkor ne válaszd ezt a szakot!!!
Összefoglalás
Azért, hogy legyen egy főiskolai/BA diplomát, nem érdemes ezt a szakot választanod, mert olyan emberek elől veszed el a helyet, akik az életüket tennék fel a gyerekekért. Ha meg akarsz gazdagodni, és nyugodt életet szeretnél, akkor se válaszd ezt a szakot. Ha nem tudsz dönteni, ne válaszd. Ha nem bírod a gyomorideget, ne válaszd. Lehet, hogy a szakot el tudod végezni, de későbbi munka borzalmasan nehéz… Az emberek többsége hiába tiszteli a munkád, és talán fel is néz rád, amiért te ezt képes vagy csinálni, de sajnos sokan vannak, akik képtelenek rád jó szemmel nézni emiatt. Nem vagyunk egyformák.
Ami szerintem a legfontosabb – lennie kell benned empátiának, toleranciának, türelemnek, szociális érzékenységnek, és borzalmasan sok elkötelezettségnek. Hiába mondják, ezek nem tanulhatók. Ha nincs, nem tudsz úgy a kliensed felé fordulni, ahogy kellene. Tudnod kell, hogy ezt szeretnéd-e csinálni, vagy sem. Ha rájössz közben, hogy ez nem a te világod, hagyd ott, kezdj egy új szakot, s tanulj olyat, ahol el tudnád magad képzelni!
Egyébként senki ne gondolja azt, hogy egyszerű diplomát szerezni, mert nem az. Mi 75-en kezdtük, diplomát 3,5 év múlva kb. 25 ember vett át. Ez a 25 fő volt az, aki nem csúszott, volt nyelvvizsgája, teljesített minden kreditet időben. Nemrég beszélgettem egy Győrben végzett szociálpedagógus lánnyal, ő azt mondta hogy náluk 60 ember kezdte és kb. 20-an vették át a diplomát. Picit jobb arány mint nálunk, de még mindig szomorú, bár hallottam már olyat is hogy 120-ból 10-en fejezték be (valami jogi vagy matek szakot…). Szomorú, de sajnos ilyen ez a mai magyar felsőoktatás 🙁