Jó régen írtam már ilyet, de ennek oka az volt, hogy borzalmasan felgyorsultak körülöttem az események, és nem hiszitek el, de nem volt időm írni … Bár minden bizonnyal feltűnt nektek is, hogy bizony posztolni sincs sok időm, hiszen mostanában inspirációs posztok vannak csak, ékszeres vagy más témájú alig. Pedig most kivételesen több ékszer le is van fényképezve, szimplán nincs időm megírni hozzájuk azt a kis “kerítőszöveget”, és a többi oldalra feltölteni, mert ugye nem csak a blogon és FB-n posztolok, hanem Pinteresten, DevArton, Tumblr-ön is … Tehát, emiatt nincsen annyi ékszeres posztom 🙂 …
Az egész még valamikor december-január környékén kezdődött. Leállamvizsgáztam. Nem volt egyszerű, csupa gyomorideg, gondolhatjátok, előtte lévő két hétben már idegroncs voltam 😀 … Hihetetlen szerencsém volt, egy egész jó bizottsághoz kerültem. Amire rá kellett jönnöm – a bizottság tagjainak fogalmuk sincs arról, hogy mi van a tételben (kivéve, ha valami köze van hozzá, tehát a pedagógiás tanárnak nem rizsázhatsz össze-vissza a Köznevelési törvényről). Egész jó tételt is húztam, Drámapedagógia volt az egyik fele, a másik pedig a Közösségi Szociális Munka. Na, hát egyik bizottsági tagomnak se volt semmi köze egyikhez sem 🙂 . Szerencsémre mindkettőről tudtam egész sokat beszélni, példákkal, stb., így nem kérdeztek sokat.
Februárban átvettem a diplomám. Hivatalosan is Szociálpedagógus lettem és Gyermek-, és Ifjúságvédelmi szakértő. Szakértő. Höhhh. 😀
Közbe február 14-ig le kellett adni a Mesterképzésre jelentkezést. Három helyet jelöltem meg – Kriminológia (ELTE), Szociológia (ELTE) és végül Szociológia (SZTE). Ami szomorú, hogy az én szakomnak nincs mesterszaka …
Kb. Másfél-egy hónapig nem csináltam mást, csak munkát kerestem, néha helyettesítettem a közmunkás-oktatásban. Hihetetlen, de egyetlen helyről se hívtak vissza, nem hívtak be, semmi. Hihetetlen kiábrándító, így nem csodálkozom, hogy a munkanélküli hivatalba kellenének mentálhigiénés szakemberek, mert én az egy hónap alatt kiborultam párszor … Nem szabad. Be kell venni a “leszarom-kapszulát”, és nem szabad feladni. Nos, és akkor akadtam rá a volt gyakorlati helyemre, oda is kerestek embert 🙂 . Naná, hogy megpályáztam. Ami “vicces” volt, hogy első körbe kiestem, utána felhívtak, hogy mégis csak szükség lenne rám … Betojtam 😀 . Kiderült ugyanis, hogy mivel írtam, hogy szeretnék továbbtanulni (nem akartam ugyanis hogy ebből ciki legyen később, hiszen csak nappalira adtam be a jelentkezésem), ezért persze hogy nem engem választottak, hanem 3 másik emberkét hívtak be interjúra, akik végül nem feleltek meg. Kérdezték, hogy lenne-e még kedvem ott dolgozni, hát naná hogy volt kedvem 🙂 .
Így Április elsejétől “hivatalosan” is Családgondozó lettem. Fura volt, és rájöttem, hogy nagyjából semmit se tudok 😀 … A fizetés? Nevetséges. Húszezer forinttal keresek többet diplomásként, mint a minimálbér. Néha elgondolkodtam rajta, hogy oké hogy ez a szociális szféra, és hogy ezt nem azért csinálja az ember, hogy meggazdagodjon, és nekem se ez a célom, de ha gyerek lesz, külön fogok élni, akkor hogy lehet ennyi pénzből megélni? Mert most nem sírhat a szám, úgymond anyámék “nyakán” élek, hiába van saját keresetem a számlákat ugye ők fizetik, a bevásárlást pedig vagy ők vagy én intézem, de természetesen ha nagyobb bevásárlásról van szó, akkor ők fizetnek, és nem én. Ha “csak” az alap dolgokat kell megvenni, akkor én szoktam fizetni, tehát senki ne értse félre, nem is bírnám ki ha teljesen anyámék tartanának el, megőrülnék 🙂 …
Alig kezdtem el dolgozni, mehettem emelt szintű nyelvvizsgára. Fele meglett, másik fele nem sikerült, oda most pénteken fogok menni újra X) …
Közben elkezdődtek a Mesterszak-felvételik is. Elment a szegedi Szociológiára… Hihetetlen égés volt. Ott tudtam meg hogy van tételsor …. Kérdeztük egy sráctól (akinek szociológia alapszaka van), hogy ez hol volt, vagy ő honnan tudta. “Hát ott van kirakva az ajtóra…” Ja… Jó. Köszi 😀 … Ott tudtam meg, hogy az én alapszakom ráadásul nem is teljeskreditértékű, és hogy majd fizetnem kell a 30 kreditért, amit majd el kell végeznem, hogy teljesen jó legyek. Államin is. Hát… Köszi… Nincs rá 180-200 ezrem, hogy kifizessek ilyet… S közbe rá kellett jönnöm, hogy a Szociológia bizony nem 100%-osan az én világom. Ez nekem túl “elméleti”, én ennél gyakorlatorientáltabb emberke vagyok. Hát, ez van. A pesti Szociológiára el se mentem. Minek? Ha nem érdekel, nem érdekel, felesleges egy csomó pénzt oda is kifizetni. Ja, igen ám, mert az oké, hogy te kifizeted a 9000 forintot, hogy továbbtanulhass és jelentkezhess, de még fizessél 4000-4000 forintot azért, hogy elmehess a felvételi vizsgára. Plusz utiköltség, ahol már teljes árú jegyet kell venned, mert már nem vagy diák. Hát … Köszi… Nem.
Egy pár hétre rá pedig volt a Kriminológia felvételi vizsga is. Na, itt is megevett az ideg, hiszen ez a nagy cél, ez az “álom”. Tanultam rá, mint a kisangyal (mert itt elküldték a tételsort….), s mikor eljött a Nagy Nap… Tiszta ideg voltam 😀 . Gondolhatjátok. Enni-Inni képtelen voltam, világomról nem tudtam. Hiszen az volt a fejemben, hogy te jó ég, EZ AZ ELTE!, itt biztos mérges-morcos-professzorbácsik vannak, de nem. Rá kellett jönnöm, hogy hihetetlen jópofa emberek vizsgáztattak, annyit tudtam beszélni, mint a fene 😀 … Vagy 10-15 percig csak arról beszéltem, hogy miért akarok én ide járni 😀 … Kérdezték, be tudtam-e szerezni minden könyvet, mondtam nem, mondták igen, ez probléma szokott lenni, de húzzak tételt, hátha olyat húzok, amit sikerült megszerezni. Hát, nem olyat húztam 😀 . Kérdezték, van-e fogalmam a tételről. Naná, hogy van, hogy ne volna, beszéltem megint egy csomót. Kérdeztek még egy apróságot, majd mondták mosolyogva, hogy nagyon szépen köszönik. Hihetetlen aranyosak voltak, abszolút pozitívan csalódtam.
“Jövőhéten várható az értesítő” – vagyis ezen a héten.
Egész nap az e-mailjeimet néztem, reggel nagyjából 5percenként pillantottam rá, hogy érkezett-e valami. 9 óra körül megjött az eredmény – a szóbeli 45 pontjából 45-töt elértem!!! Ez azt jelenti, hogy kaptam 55 pontot az ötös diplomámra (mert ám ötös lett a diplomám!), és 45 pontot a szóbelire. A maximális 100 pontból Petra elért 100 pontot. Petra ekkor megkergült. 😀 Gondolhatjátok. Ugrándoztam örömömben, majdnem sírtam 🙂 … Boldogság!!!
Utolsó lépés, hogy meglegyen a minimum fő, és induljon a szak. Drukkoljatok!!!! 🙂
Egyébként a meló megy szépen rendesen. Kezdek belejönni dolgokba, bár úgymond nem nagyon merek “komolyabb” dolgokban dönteni anélkül, hogy meg ne beszéljem valakivel. Egyszerűen nem bízok magamban, olyan értelemben hogy biztos jól látom-e a helyzetet, s nincs más megoldás. De eddig úgy tűnik, hogy jól látom a dolgokat, hiszen általában a főnökkel konzultálok, és ő egyet szokott érteni a döntéseimmel. Szerencsémre még nem volt olyan, hogy azt mondta volna, hogy Petra, neee, ez bolondság volt. Egyébként nehéz munka, de vannak úgymond “szépségei”, ami miatt érdemes csinálni, és vannak olyan részei is, amikor eleged lesz teljesen a dolgokból. Van, hogy kapsz egy levelet vagy pedagógiai / pszichológiai jellemzést, és egyszerűen elmegy az életkedved is, mert olyat írnak le, amit hirtelen teljesen kilátástalannak tartod a helyzetet. Nehéz, sokszor érzem úgy hogy nagyobb a feladat, mint amit elbírok, de persze nem adom fel! Sőt. Tovább küzdök, tovább dolgozik, hajtom az igát 🙂 . Mert muszáj. És mert vannak olyanok, akiknek nincs más reményük, csak Te. Hát ezért.
Nos, röviden ennyi történt velem eddig a 2014-es évben 🙂 …