Szintén egy jó nehéz kérdés szerintem. Az ember ilyenkor próbál magába nézni, próbálja kideríteni, hogy vajon mit értékel saját magában a legjobban. Ebben pedig mindig is borzalmas rossz voltam.
Azt hiszem nehéz is megfogalmazni pontosan azt, ami jellemzi az ember lányát, pontosabban főleg a tetteit, és próbálja egy szóban kifejezni – azt hiszem az én esetemben ez nem, mint a “jóság”. Mert bizony, amit mindig is gyűlöltem másban, az a gonoszság volt, ezt elviselhetetlennek találom mind a mai napig. És mivel ennyire “ellenségem” ez, gondoltam az ellentéte megtalálható bennem. Jobb esetben 🙂 …