Hát, igen, magyar zenekarok, még mindig hadilábon állok velük… Mit ne mondjak, ezen a kihíváson belül több magyar zenét hallgattam, mint az elmúlt másfél évben… Megismertem Kátai Tamás nevét és zenéit, mert ő ugyebár teljesen ismeretlen volt számomra. Megtudtam, hogy ki is az a Mátyás Attila, mert bár az ő nevét se hallottam még, a bandáit már ismertem, amolyan “kötelező irodalomnak” tartom ugyanis egy magyar gothnak. Beszéltünk Ákosról, vagyis inkább a Bonanza Banzairól, akit lehet vagy szeretni, vagy utálni, de kivételesen olyan zenét csinál (magyarul!), amit én is ‘szeretek’ 🙂 … Vagyis inkább meghallgatok. És ezután jött az Ámok/Nevergreen csokor, szintén sok jó, kellemes számmal.
És akkor most megint írnom kéne a magyarokról. És hiába ülök itt, elgondolkodva, hogy mégis milyen dark-goth magyar bandát ismerek még rajtuk kívül, hát… Nem igazán jut eszembe kimondottan ilyen stílusú banda… Akik pedig eszembe jutnak, őket a “metálos” posztban akarom előhúzni mint meglepetés-aduászok, szóval, őket se lőhetem most el. Szóval, gondolkodtam, gondolkodtam és gondolkodtam, hogy vajon milyen olyan banda van, akik magyarok, máshová nem nagyon akarnám “ellőni”, mégis valamilyen szinten köthetőek a dark-goth stílushoz? Hát, be kell valljam, egyetlen ilyen bandát találtam…
Palmetta 🙂
Ez a kedvenc számom tőlük, és igen, ez folk-rock, de nézzétek el nekem, imádom őket 🙂 … Ezt a számot órákig el tudom hallgatni!