Bár darabokban itt-ott fellelhető egy-egy részlete a mandalás táska születésének (pl. Instagrammon, Facebookon), de gondoltam szépen összeszedem ezeket a darabokat és egyben is megosztom 🙂 …
Az egész tehát ott kezdődött, hogy vettem Mollitól egy táskát [Link], majdnem egy hónapja. Akkori tervem az volt, hogy augusztusban beszerzek egy adagnyi textilfestéket netről, és azzal színezem ki. Bár így fekete-fehéren sem volt rossz, sőt, így is nagyon tetszett, valahogy mégis hiányoztak a színek nekem a mandaláról 🙂 …
Egy autóra-várakozás közben volt félórányi-órányi időnk a kedvessel, így sétáltunk egyet, és közben felfedeztem a helyi (meglepően jól felszerelt) kreatív hobbiboltot, ahol ezekre a gyönyörű pentart textilfestékekre akadtam. Négy árnyalatot össze is váltogattam, ez a világossárga és a piros közötti árnyalatokban pompáznak. Balról jobbra: kármin, narancs, vanília és napsárga. Azóta egyébként visszatértem, és beszereztem egy fehér és egy fekete színűt is 🙂 .
A festékeket vízzel lehetett hígítani, és mivel nem akartam hogy túl vastagon legyen festve a táska, így fecskendő és a műanyag paletta segítségével szépen hozzákevertem a festékekhez a vizet, és meglepően jól kenhető volt még így is.
Nekem jóval könnyebb volt hígított változattal dolgozni, mint a festékkel “nyersen”, ráadásul a hígítás után nekem nem tűnt fel, hogy világosabbak lettek volna a színek, szép élénkek maradtak 🙂 …
Fogtam tehát a 00-ás, 01-es és 02-es ecsetemet, és gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire izgultam, amikor nekiláttam a festésnek, nehogy elrontsam bárhol is. Talán oviskoromban nem izgultam ennyire színezőkor, hogy ne menjek vonalon túlra annyira, mint most 🙂 …
Újságpapír egyébként nem csak a táska alá került, hanem bele is, nehogy véletlen átüssön a festék a hátulján 🙂 … Egyébként napokra lebontva 3 napig festettem a táskát (naponta kb. 3-4-5 órát dolgoztam rajta), első nap csak a piros színű festéket használtam.
A második nap előkerült a vanília színű festék is.
Mivel nagyon észnél kellett lenni a festésnél, odafigyelni a mandala minden egyes részletére, hogy nehogy véletlen egy csepp is túlmenjen a vonalakon, így elég fárasztó, kimerítő volt egy-egy alkalom, miközben festettem, így jól jött a motiváló oreo 🙂 …
Szintén a második nap meglepően gyorsan haladtam, igaz, a napsárga festék került a mandala legnagyobb részét alkotó szirmokra, ahol nem kellett pici vonalakon belül maradni, hanem kicsit kevesébé kellett konventrálni 🙂 …
Végül, az utolsó, harmadik nap tudtam már, hogy be fogom fejezni a festést, hiszen nagyon kevés maradt erre a napra 🙂 . Mikor az utolsó ecsetvonás is megtörtént, alig akartam hinni a szememnek, nagyon örültem, hogy befejeztem a táskát, hiszen rengeteg koncentrációt igényelt.
Ilyen volt …
És végül ilyen lett 🙂 …
Azt kell mondjam, nagyon is megérte a befektetett munkát 🙂 …