Talán furcsa lehet ez az állítás, de azt hiszem én most vagyok a legelégedettebb az életemmel. Úgy érzem, hogy egy biztos egzisztenciával bírok, boldog párkapcsolatban élek, családom tagjaival minden rendben, az ország legjobbnak ítélt egyetemén tanulok, újra van MGC és Expression Magazin, úgy érzem, hogy a blog és az alkotásaim is jó irányba haladnak, nem látható eredményeket érek el, és nem mondom azt, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, de mivel lehetne sokkal, de sokkal rosszabb is, így azt mondom, hogy boldog vagyok.
Lehetne jobb is – állhatnék jobban a tanulmányaimmal, a szakolgozatommal, a beadandókkal, a baráti kapcsolatokkal, lehetnék kiegyensúlyozatabb, nem kellene ennyit ingáznom, stb., de úgy vagyok vele, hogy ezek olyan dolgok, amiket be kell áldoznom azért, hogy a jó dolgok megtörténjenek. Boldog vagyok a Kedvessel, szeretem és érdekel az, amit tanulok, érdekes a kutatási témám (Cyberbullying), és bár sokszor érzem úgy, hogy bedarál a rendszer, vagy hogy erőmön túl akarok teljesíteni, olyankor egyszerűen megpróbálok pihenni, megállni kicsit, mert a túlterhelésnek, a túlvállalásnak semmi értelme nincs.