Mint minden gyereknek természetesen nekem is rengeteg konfliktusom volt a szüleimmel, de olyanról, amikor tiszteletlen voltam, nem tudok egyet sem felidézni – bár lehet ők órákon át tudnák sorolni az ilyen eseteket 🙂 … Az én esetemben inkább felvágott nyelvről, gyors visszaszólásokról lehet beszélni, amik azért sose voltak olyan durvák, hogy mondjuk elküldtük volna egymást melegebb éghajlatra, vagy ne adj isten rosszabb.
Egyébként mindig is “felvágták a nyelvem”, sose voltam egy kimondott cukibogyó jókislány, sőt.
Egy történetet elmesélek, hogy tudjátok milyen is voltam (meg vagyok is igazság szerint 😀 …)
Nagyapámról tudni kell, hogy határőr ezredes volt egy lovaslaktanyában, ízig-vérig pedáns katona, olyan szintén hogy sok évvel a nyugdíjazása után is megvoltak azok a remek szokásai, miszerint hetente 3x nagytakarított (nem vicc), hetente 2x szidolozott, sőt, külön kefét is vett anno, hogy a szőnyegek rojtjait azzal egyenesítse ki. Ez volt a heppje. Nekem meg az, hogy jól összerugdossam-cincáljam a szőnyegrojtokat (sose szerettem a pedáns rendet, én a káoszban hiszek!). Mindegyik eset után persze megkaptam a lecseszést, míg egyszer azt nem találtam mondani, hogy
– Rend, rend, sz.rd össze magad, nagypapa!
Körülbelül négy évesen, de még éppen csak elkezdve az ovit.
Annyit azért elértem ezzel a mondattal, hogy a mai napig amolyan “családi-közmondássá” vált (no, meg persze megkaptam érte a megfelelő mennyiségű seggrecsapást).
Szóval… azért engem se kell félteni 🙂
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦