Mint tudjátok sokszor (vagyis igazából mindig…) valami újjal kísérletezek, nem férek a bőrömbe, ha valami klassz új dolgot találtok ki vagy látok meg. Nos, valahogy így született meg ez a medál…
Keletkezési történetéhez hozzátartozik, hogy egyáltalán nem ilyennek szerettem volna 😀 Mint fentebb írtam, azzal kísérleteztem, hogy ragasztót és csillámport összekeverteme és azt tettem bele az üvegcsébe, gondoltam majd jól fog kinézni, hogy úszik a csillámpor a “semmiben” … Ahha. Hát, mint látjátok nem úgy alakult a dolog, ahogy terveztem 😀 …
Először is, egy nagy dologgal nem számoltam – a ragasztó két tulajdonságával. Egyik az első pillanatban megmutatkozott – a csillámporban lévő festékanyag a ragasztó hatására kioldódott, és így az átlátszó ragasztó átvette annak színét. Ennyit a csillámpor “semmiben” úszásáról.
A másik tulajdonsága a ragasztónak – amivel egyáltalán nem számoltam, ugyanis ilyesmire még sosem használtam -, az az hogy száradás közben összehúzodik. Az eredmény – “színátmenet” a kioldott csillámpor színében. Mint látjátok, fentebb még egész jól át lehet látni a lila üvegen, addig az alja jóval sötétebb és már nem látni át rajta.
Mivel a kis szelencét este raktam össze, így gondolhatjátok másnap, amikor elővettem, hogy megnézzem az eredményt hogy meglepődtem. Első látásra borzasztóan tetszett a látvány, el se hittem, hogy egy baleset folyamán ilyen lőtt létre – készakarva biztos, hogy nem sikerült volna.
Ám önmagában az üvegcsét kevésnek éreztem, de mivel mostanában galaxis-mániában égek, ezért naná, hogy ez a kis üvegcse is galaxisos lett! Azért, hogy még egyértelműbb legyen, egy édes kis csillagot is kapott 🙂 …
Nyakláncra, medálnak képzeltem el.
Hát, igen, bizony ilyen “balesetek” gyakran előfordulnak egy DIY-mániás szupertitkos műhelyében 🙂 …