Most egy kis személyes bejegyzés 🙂 …
2 évvel ezelőtt, 2014 februárjában kaptam készhez a Szociálpedagógus BA diplomámat, és alig pár napra rá töltöttem fel felvire-re, hogy véglegesítsem a jelentkezésemet MA-ra. Mivel szociálpedagógiából nincs MA, így két dolgot találtam, ami nekem tetsző lenne – szociológia és kriminológia. Hamar kiderült, hogy a szociológia nem nekem való, így eldöntöttem, hogy csak a kriminológiára fogok koncentrálni.
Ahogy vártam az eredményeket, telt-múlt az idő. Elkezdtem a Gyerjóban dolgozni, két kedves barátom összeházasodott (onnan van a fenti kép), Petivel a kapcsolatunk meg extrán táv-kapcsolattá vált – Ő is azon év januárjában kezdett el dolgozni, és szinte rögtön mentek is ki Lengyelországba, “betanulni” (az esküvőn is azért nem volt ott, mert pont utána való héten jöttek haza végre végérvényesen 5 hónap kinnlét után).
Baromi kemény idők voltak, főleg, mert a melóba be kellett tanulni, megismerni, hogy kemény lehet az élet, olyan faxot kapni, amitől aznap már érdemlegesen alig tudsz dolgozni, mert annyira lesokkol, izgulni a felvételik miatt, eldönteni, hogy mit is akarok, és még a szerelmeim is messzebb van, mint valaha…
Két évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon utaztam fel Pestre, és a vonaton izgalommal teli olvasgattam még a magamnak kiírt felvételi kérdéseket és válaszokat. Borzalmasan remegtem, aznap nem is tudtam még enni egészen délig, amíg fel nem értem. Előtte való napokon két ügyfél között is a tételeket olvasgattam, és valahol mélyen azon morfondítoztam, hogy vajon biztos akarom-e én az MA-t? Éreztem, hogy a BA nem elég, több kell, fejlődni akarok. Hát, ezért zötyögtem én egy reggeli vonaton…
Egy kedves barátom várt Pesten, ő volt a “kalauzom”. “Te jó ég, én ebbe sose fogok tudni beletanulni!” sopánkodtam neki. Sose szerettem Pesten, túl nagy, túl zsúfolt, túl koszos, és túl sok ember van mindenhol. Miközben sétáltunk, és betértünk az Angyalföldi Marika néni hamburgerezőjébe, azon gondolkodtam, hogy biztos akarom én ezt? Pestre feljárni? Egy óra volt az út Petiéktől, akkor már tudtam, ha felvesznek, akkor összeköltözünk, és az 5 hónap távollét után úgy éreztem, hogy ezt szeretném a legjobban.
“Milyen hamburgert kérsz, kedvesem?” “Hát… csirkemell legyen benne, de ne legyen benne hagyma…” “Fokhagymás szósz?” “Hát, nem, az se jó… Felvételire megyek ezután, és nem a szájszagommal szeretnék hódítani!” és Marika nénivel megbeszéltük, hogy ő látja rajtam, hogy engem fel fognak venni, és ezért most egy isteni hamburgert készít nekem, amibe nem lesz hagyma, és nekem nem lesz gondom. Miután megettük a hamburgert, meg kell ígérnem, hogy felhívom, hogy hogy sikerült a felvételi.
Miután megettük, elindultunk az Egyetem felé. Éreztem, hogy borzalmasan izgulok, legszívesebben időutaztam volna, hogy minél hamarabb túllegyek a dolgon. Dé, a haverom, akivel mentem, próbált nyugtatni (szegény Peti is, csak hát ő Lengyelországban volt ekkor még)…
Aztán arra eszméltem, hogy benn ülök egy tanári szobában és beszélgetünk… Ki vagyok, mi vagyok, miért akarok ide jelentkezni… beszéltem a munkámról, a gyerekekről, akikkel dolgozom, és a mindennapi kriminológiával, amivel a munka során találkozom. Húztam tételt. Merton deviancia és anómia-elmélete. Tovább beszélgettünk, egyetértettünk, összefüggésekről tárgyaltunk. Köszönjük, ez egy nagyon érdekes beszélgetés volt. Felálltam, kimentem. Sírtam. Persze csak mikor már a folyosó végén jártunk, és Dén kívül nem volt ott senki.
Éreztem, felvettek. Felhívni a családot, anya, apa, mama, tesóm, majd írni Petinek SMS-t, végül felhívni Marika nénit. Mindenki örült, ujjongott.
Mindez két évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon történt. Akkor is meleg volt, akkor is izgultam.
Mint most. Itt ülök, az utolsó kidolgozásra váró tételt dolgozom ki. Kriminológia, 4. tétel (a többi már kész). “A modern kriminológia társadalomtudományi alapjai. Durkheim és Merton deviancia és anómia elmélete. Durkheim, Merton és Polányi elméleteinek hasznosítása a devianciák társadalom reprodukciós folyamatainak megismerésében.” (igen, ez egy tétel címe).
Nincs már két hét és Záróvizsga, akkor lezárul ismét egy fejezet az életemből…
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦ YouTube ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦