Közzétéve:

Az utolsó fél év …

Nagyon-nagyon furcsa, de bizony ide is eljutottam – az utolsó fél évemet, pontosabban az utolsó heteimet töltöm a Zegyetemen. Ami még ennél is furcsább, hogy a blog mondhatni velem volt ezalatt a 7 félév alatt, hiszen a szóbeli érettségi előtt kezdtem el írni (fúhhh, de rég volt az is már!), és a legtöbb bejegyzés értelem szerűen így a Zegyetemi évek alatt íródott :))) …

És bizony az elmúlt félév “csendességének” fő oka is a Zegyetem volt, értve itt a szakdolgozatírást és a félévi nagygyakorlatot. És bizony, kész a szakdolgozat, és bizony már le is adtam, és nekem nagyon-nagyon tetszik :)))) … Bár, szerintem ez egy olyan téma, ami szinte csak nekem tetszik 😀 (Adalékok a Kiskunhalasi járás gyermekvédelmi jellemzőihez volt a címem).

És most? És most készülök a szakdolgozatom elő-védésére, meg természetesen az államvizsgára. És a diplomaosztóra. Mert ha a szakdolgozatom nem dobják kukába mondván hogy ez kaki 😀 (remélem nem …), és az államvizsgán is helyt állok és élesben is megvédem a kis irományom (ami egyébként a maximális 50 oldalt simogatja, annyit tudtam róla írni 😀 ) , akkor bizony februárban felhúzom a talárt és a fehér kesztyűt … Remélem. Azért remélem, mert baromi szomorú módon, állati nagy kavarás van ezzel, és bizony a TO-s néniknek még mindig nincs se szívük, se lelkük. Az ő véleményük szerint ugyanis ez a februári diplomaosztó “nem egy fontos dolog”… Annak biztos nem, aki csúszik, vagy nincs nyelvvizsgája – de aki egy 3,5 éves képzésben vett részt? Neki ez igenis nagy dolog …. TO-s nénik, növesszetek szívet!!!!

Visszagondolva a “kezdetekre” eszembe jut, hogy milyen izgalommal vártam az első napokat, hogy lássam kik vannak ott, kikkel kell nekem ennyi időt eltölteni 😀 … Az is vicces volt, amikor beiratkozáson leült elém egy csaj, kért egy tollat, adtam neki, majd megkérdeztem, hogy nem ülhetnék-e mellé, mert egyedül ültem a sorban még, és elkezdtünk dumálni és kiderült hogy szaktársak leszünk 😀 …

Vagy amikor először realizálódott bennem, hogy az egyetemi “horrorsztorik” nem viccek, és már az első félében egy ilyenből és egy rakat hozzá tartozó jegyzetből kellett felkészülnöm egyetlen vizsgámra 😀 …

Amikor végre először lett “dejóó” színű a hajam (amit egyébként egy ideje – anyagi okok miatt – már nem festek…)

A rengeteg-sütés főzés lányokkal 🙂 …

“Próbálgassunk ronda cipőket!” 😀

Felejthetetlen TALP, az általunk szervezett jótékonysági koncert 🙂

A barátaim, barátnőim diplomaosztói (akik 2-3 éves képzésekben vettek részt)

Vicces iskolai kurzusok és feladatok amiket sokszor egymásnak tartottunk … Itt Rita barátnőmmel rajzoltunk egy napot, egy fát, egy házat és egy kutyát, úgy hogy közösen fogtunk egy tollat 😀 … Nem kicsit volt vicces.

… és milyen szép lett! 😀

… a JuGyu Klubbozások (a 3. kép a női WC 😀 ) …

 

… és persze szerelmem, akit bár nem szó szerint a Zegyetemtől kaptam, de mégis csak ebben az időszakban ismertem meg :))) … “Meg hát… tudod… a Péter női párja a Petra” :)))

És még körülbelül ötszázezercsillió pillanat, amikről nem készült kép 🙂 …

… Jó volt, szép volt…

 

 … Hiányozni fog 🙂

De persze vannak terveim, kismillió terv. Hogy mi fog belőlük megvalósulni? Jó kérdés. Remélem a legtöbb 🙂 …

Egyébként, 1-2 részletet majd lehet hozok a szakdolgozatomból (pl. a magyarországi gyermekvédelem történetét).