Közzétéve:

16. nap: Ha holnap vége lenne a világnak, mit csinálnál a földi életed hátralévő idejében?

Azt hiszem az első lépésem az lenne, hogy összehozom az összes arra érdemes embert egy helyre, és velük beszélgetnénk, itókáznánk, ennénk, hülyéskednénk, kisállatokat simogatnánk és ölelnék meg, szórakoznánk, egyszóval jól éreznénk magunkat. Rájönnék közbe, hogy milyen rossz hogy egyes emberekkel “kevés” időt töltöttem, és milyen nagy hiba volt hogy egyekre pedig túl sokat “pazaroltam” … De persze az ilyesmit is csak utólag látja az ember.

Utána szerintem a Kedvessel kisétálnánk egy parkba, leülnénk egy padra, a vállára hajtanám a fejem, s várnánk hogy felrobbanjon a föld. Vagy más egyéb megszűnési módszerrel véget érjen az élet.

Picit depresszív lett ez a bejegyzés, ezért íme néhány cuki tengerimalac 🙂

 

Közzétéve:

15. nap: Álompasid / csajod.

Rengeteg “álomkép” élhet bennünk arról, hogy milyen is a tökéletes férfi vagy nő. Az én álomképemben a tökéletes férfi egy félpucér, vörös hajú, fonatos szakállú, 20 méter magas, fejszés viking kovács.

Ez persze csak a külsőség. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha összefutnék az életben egy ilyen férfivel, az egy idő után untatni kezdene… Nem tudom miért… Talán mert “túl szép hogy igaz legyen” kategóriába esik bele.

A tökéletes férfi számomra olyan, aki valóban meg tud valamijével ragadni a külsőségekben (például ahogy a Kedves tette a hihetetlenül gyönyörű “mindenféleszínű” szemeivel – mert az ő szemében van barna, kék, zöld, sárga, mindenféle), de emellett legyen jó humora, értékelje az én hülyeségeimet is XD , fogadja el azt amilyen vagyok, támogasson, és igényelje hogy én is támogassam őt, és még valami nagyon fontos számomra, az az hogy mindig tudjunk a másiknak valami újat mutatni, tanítani. Itt nem kell óriási nagy dolgokra gondolni, ne világegyetem titkát próbáljuk a másikkal megértetni, hanem hétköznapi apróságokról legyen szó, ami tényleg szinte bármilyen apróság lehet.

Közzétéve:

14. nap: Terveim a jövőre nézve.

Jövő … annyit mondok el most, amennyit “látok” 😀 …

Első jelenleg most egy lélegzetvételnyi pihenés ^^ .

Utána szépen átveszem a diplomám, majd valami állás keresése, amit kb. fél évig csinálok, közbe persze felvételizek szépen MA-ra, kriminológiára és szociológiára.
Ha oda felvesznek, akkor nagyon boldog leszek 🙂 … Ha nem vesznek fel, akkor picit szomorú leszek, de nem fogok elkeseredni.

Közbe megpályázok egy egy éves képzést is (családpedagógiai mediátort). Ha sikerül jó lesz, ha nem sikerül, nem baj.

Nagyjából ennyit látok most előre. Szeretnék szakmailag továbbfejlődni, ez az egyik legelső célom most.

Közzétéve:

13. nap: Három vallomás, választásod szerint.

Huhhh … Nem lesz egyszerű. Főleg, mert őszinte embernek tartom magam, olyannak, akinek nincs titkolni valója… “Vallomást” tenni nekem nem is tudom milyen érzés … olyan, mintha titkolnék bármit is.

1. Néha megingok a saját vágyaimmal kapcsolatban. Ha pl. belegondolok néha, hogy mit is kell munkaként végeznem, mindig arra jutok hogy borzalmas dolog. Mégis, amikor benne vagyok a munkában, azon kapom magam hogy akkora a lendületem és úgy “élvezem”, hogy szinte elállíthatatlan vagyok. Utána is még ugrándozok is talán. Igaz, ehhez kellenes a hihetetlen sikerélmények, mert bizony volt olyan nap, amikor a gyerekjólétinél voltam, hogy jó pár napig szinte a depresszió kerülgetett …

2. Baromira nincs önbizalmam. Soha nem is volt. Néha vannak apró szikrák, de ennyi. Hiába dolgozom azon, hogy legalább “alapjáraton” legyen valamennyi, eddig minden próbálkozásom sikertelen…

3. Állati “bénázós” vagyok, szinte mindig bénázom. Ha valaki képes felbukni a saját lábában, akkor az én vagyok… Ha valaki nem képes egy viccet elmesélni, mert végig röhögi, na, az is én vagyok… Ha valaki képes szinte minden egyes alkalommal belevágni a fejét a (távolsági) buszon lévő kapaszkodókba, na az is én vagyok (a legjobb, amikor direkt olyan helyre ülök, ahol viszonylag magasabban van az üléshez képest, mégis mikor felállok a helyemről, tuti hogy BAMM, bevágom a fejem :S …)…