Van pár dolog, ami elgondolkodtatott a mások és saját tevékenységemmel kapcsolatban, így gondoltam összegyűjtök nektek pár gondolatot, amit megfontolva remélem ti is leteszitek a voksotokat a magyar kézműves termékek mellett 🙂 ! Mivel én is szoktam Kínából vásárolni, így higgyétek el, egyáltalán nem az álszentség mondatja velem a következő mondatokat, hanem a puszta tények.
Mostanában mintha reneszánszát élnék a “kézműves”, “kézzel készített” dolgok, amiket egyre többen keresnek, és szerencsére találnak is itthon. Szerencsénkre a magyar kézműves társadalom elég kiterjedt, rengeteg tehetséges ember foglalkozik a különböző technikákkal, mind-mind érdekesebb és egyedi alkotást létrehozva.
És itt van az első kulcsfogalmunk – EGYEDI. Mit is jelent ez? Mikor kicsi voltam, szerettem, hogy másmilyen ruháim, játékaim vannak, mint a többieknek. Legnagyobb fájdalmam az volt, amikor egy lány az oviban ugyanolyan pólóban jelent meg, mint amilyen nekem is volt – azt a pólót onnantól fogva nem voltam hajlandó hordani. Mert már nem volt egyedi. Hétköznapivá, mások számára is elérhetővé vált, és persze a beszűkült látóköröm miatt élt bennem az a hihetetlen naiv képzet, hogy azok a ruhák, amik nekem vannak, azok csak az enyémek, olyanja nincs senki másnak a környezetemben, így a kis világomban sem létezhetett máson olyan. Butuska történet, de úgy éreztem helytálló, ha szépen körbe szeretném írni, hogy szerintem mi is az az “egyedi” – egy rövidebb közhellyel mondva egy olyan dolog, ami biztos nem jön veled szembe másik ugyanolyan az utcán. És bizony a kézműves ékszerek, termékek ilyenek. Kína tömeggyártó nagypiac, a világ minden zugában elérhetőek az eBay-en és Bangoodon árult termékek.
És itt jön be egy másik kulcsfogalom – tömeggyártás, ami miatt az árakat olyan alacsonyan tudják tartani, amilyen alacsonyat egy kézműves se tudna sosem. És hogy miért? Mert ezeket a dolgokat hatalmas gyárakban, éh-bérért, “egy tál rizsért” dolgoztatott emberek gyártják le, nem pedig egy nyugodt környezetben ülő kézműves alkotja meg, miután éjjel inspirációt hozó álmot látott 🙂 (erről hamarosan jön egy inspirációs-poszt! *Stay Tuned!*) … Emiatt keletkezik egy hatalmas árrés a tömeggyártott cikk, és az egyedi kézműves termék között.
Íme egy példa:
És félreértés ne essék, igenis, hogy a kézműves is vásárol Kínából kész ékszereket – és tudjátok miért? Mert elkezdi számolni, jó homo oeconomicushoz méltóan, hogy mégis, mennyibe is kerülne megalkotni ezt az ékszert, ami úgy megtetszett neki? Elkezdi számolgatni, osztani-szorozni a dolgokat – “Mi is kell ehhez? Fekete csipke, kb. 3-4 centi széles. A múltkor láttam ilyet a méteráru boltban, 450 forint volt métere. Fél méter elég ehhez, az 225 forint… Hoppá, de hát ennyibe kerül összesen a kész nyaklánc, és én még nem is vettem hozzá se kapcsot, se medált, se láncot, se kapcsolóelemet, stb, stb, stb… Hát, jó, akkor inkább megveszem így”. Mert olcsóbb, még az alkotónak is, akinek valószínűleg azért az alapanyagok többségéből akad otthon valamennyi, ha nem is mind vagy ugyanolyan, mint a kész terméken. És ez az egyetlen érv a kínai dolgok mellett – az olcsóságuk.
És most még csak a csúnya, anyagi tényezőkről beszéltünk, az emberi tényezőkről nem is. Milyen egy magyar alkotó? Általában egy jól képzett, kreatív ember, aki sok technikában jártas, és a saját örömére alkot. Saját maga járja be a “piacot” alapanyagok után, saját maga néz utána a dolgoknak, saját maga egyszerre a fényképész, a menedzser, a PR-os, a könyvelő, és minden, ami csak egy vállalkozáshoz kell. Ő az, aki – bár te nem is tudsz róla – ha elkészült egy ékszer, akkor nagy örömmel mutogatja körbe a családjának. Egyszóval, ő az aki azért csinálja ezt, mert ÖRÜL neki, mert szereti azt csinálni, amit.
Ezzel szemben a kínai munkás egy kizsákmányolt, monoton munkát végző, betanított munkás (Chaplin, Modern idők…), aki kényszerből dolgozik gyárban, 1-2 centért, semmi pénzért. Jó pár évvel ezelőtt volt egy leleplezőriport egy nagy multinacionális cég kínai gyáráról, ahol a riporterek embertelen körülményeket tártak fel (mondjuk egy időben elég sok ilyen riport, műsor, cikk készült). Az ott dolgozók napi 16-18 órát dolgoztak, munkájukért semmi pénz nem kaptak, esetleg csak pár centet. A napi kosztjuk egy tál rizs volt csupán, ami elfogyasztása után elmentek a gyár egy másik részébe, ahol összezsúfoltan álltak ágyak, hogy megpihenjenek, ledőljenek kicsit. A kínai munkás nem embernek van nézve, hanem csupán egy feladatelvégző gépnek. Körülbelül annyira vannak embernek nézve, mint a “bio-robotoknak” nevezett szerencsétlenek, akiket először küldtek a felrobbantott Csernobili atomerőműbe…
Van egy elég érdekes és különösen elborult koreai (persze dél-koreai) film, a Cyborg vagyok, amúgy minden oké, amit szinte kötelező megnézni, legalább a film kezdősoraiig, ami szinte teljesen beleégett az emlékezetembe. A főszereplő lány, “nagyszerű”, monoton munkát végez egy gyárban, ahol valami elektronikai kütyüket szerelnek össze, és bár a filmben nincs így egyértelműen kimondva, de ismerve a monoton munka lélekölő mivoltát, mondhatjuk akár azt is hogy beleőrül munkájába, és végül egy elmegyógyintézetben köt ki.
De az olcsóságnak nem csak az emberi lét és méltóság lábbal tiprása az ára. Ennél egy sokkal nagyobb és égetőbb probléma árát kell megfizetnünk – hiszen, talán nem véletlen, de jelenleg Kína a legszennyezettebb ország. Nem véletlen, hogy Pekingben hatalmas a szmog, és a legtöbb nagyvárosban az emberek maszkot viselnek, hogy kicsit elviseljék a szmogot. Nem véletlen, hogy olyan szennyezettek a vizek, hogy többmillió hal pusztul el egyetlen szempillantás alatt. És az a jelenet megvan, amikor a turisták paraván előtt fotózkodnak, mert nem lehet pár méterrel arrébb ellátni a szmog miatt?
Ezek szomorú (és még szomorúbb, hogy igaz …) tények, amiket bizony meg kell fizetnünk az olcsóságért. De ezeket ismerve se legyen senkinek se tévképzete – igenis, az alkotók is Kínából szerzik be az alapanyagaikat. Ennek oka az, hogy ma már elkerülhetetlen, hiszen szinte tényleg minden Kínában készült. Ha bármelyik alkotónak végignéznénk az alapanyagainak a származási helyét, szerintem 99,9%-uk kelet-ázsiai lenne. Az enyémek többsége is az. Kína, Thaiföld, Korea, stb, stb. Szinte az összes Kelet-Ázsiai országot fel lehetne sorolni. Sajnos ez bizony megkerülhetetlen.
És amikor azt gondolnátok, hogy nem lehet már más indokom a magyar kézműves termék választása mellett, akkor tévedtek, mert bizony még mindig van. És ez talán a legfontosabb – a GARANCIA. Nem mondom, a Banggood és az eBay is eléggé vásárló-barát ebben a tekintetben, hiszen pénzvisszafizetési garancia van mind a két helyen, DE mégis. Mindig mondom, hogy az eBay lutri (a Bangood talán annyira nem, de ott is bele lehet nyúlni a dolgokba, érdemes ott olyan dolgot venni, amit már többen megvettek, írtak róla véleményt, posztoltak róla képet, stb.). eBay ilyen szempontból elég buta, ott ugye csak az eladó %-os feedbackjét látjuk, de köszönhetően a Feedback Selectornak ott is rákereshetünk 1-1 itemre, kivéve ha az újra lett listázva, mert akkor a korábbi feedbackek elvesznek.
Végül, de nem utoljára egy érdekes jelenségre hívnám fel a figyelmet, ami talán kicsit eltér a bejegyzés témájától. Sorra futok bele olyan oldalakba, ahol borzalmasan túlárazott eBay-es termékeket árulnak, néha dupla-tripla árért. Sokszor belefutni olyanba is, hogy ezeket a kínai termékeket kimondottan kézműveseknek szánt területen árusítják (lásd Meska…), ami hát eléggé furcsa, mert szerintem abszolút ellentmond egy kézműves bolt szellemiségének. Azt tudom javasolni, hogy csak saját képpel rendelkező embertől vásároljatok. Minőséggel kapcsolatban biztos nem fogtok csalódni a kínaihoz képest, sőt 🙂 !
És azt hiszem ezzel le is zárom a soraimat, hiszen már szinte mindent leírtam, amit ehhez a témához szerettem volna elmondani, legalábbis remélem, hogy nem maradt ki semmi 🙂 .