Bár a téma lehet kissé eltér a blog fő témájától, azért az elmúlt pár hétben olyan tapasztalatokkal lettem gazdagabb, amit muszáj veletek megosztanom. De kezdjük is az elején – először is, hadd mondjam el, hogy tipikusan az a gyerek voltam, aki utáláta a hátizsákját, mindig fél vállán hordta csak azt, és alig várta, hogy “felnőtt legyen” és ne kelljen hátizsákkal rohangálnia többé. Mikor gimibe kerültem, legnagyobb boldogságom volt, hogy már sokkal kevesebb cuccot kellett hordanom, így beszereztem pár oldaltáskát, és onnantól fogva azokkal jártam suliba. Azóta eltelt lassan 10 év (tejóég…), és lám, visszaszoktam a hátizsákokra!
A múltkor összeszámoltam, hogy az oktatában 1997 óta veszek részt (és ebbe nincs benne a bölcsi meg az ovi… igen, öreg vagyok…), egy kb. fél éves kihagyás kivételével folyamatosan (februárban vettem át a BA diplomám, az MA képzés pedig szeptemberben kezdődött), szóval, lassan 18 éve. 18 év alatt rengeteg táskát elnyűttem, és nálunk nem az volt mint sok családban, hogy minden évben új táska, hanem egy táskát addig hordtam, amíg az meg nem adta magát. Ez mondhatni a mai napig sincs másképp, igaz, mostanában (vagyis amióta so-so önellátó lettem) a probléma fő okát az okozza, hogy mégis milyen táska az ideális?
Általános iskolában nem okozott túl nagy problémát táskát választani, a lényeg az volt, hogy épp a korosztályban hódító trendnek megfelelő legyen, később pedig pont hogy azzal homlokegyenest ellentmondjon, gimiben – ahogy már fentebb említettem – bejöttek az oldaltáskák. Az oldaltáskák menők, jól néznek ki, stb. DE abszolút diszfunkcionálisak iskolai táskának. Nem is értem, hogy egy csomó mai lány hogy tud középsuliba oldaltáskába járni (mondjuk anno én is azzal jártam, de na…). Egyszerűen KICSIK. Amióta egyetemre járok, nem kell bajlódni a sok tankönyvvel, munkafüzettel, hanem elég egy-egy órára (vagy napra) egy-egy füzet csupán, de akkor ne feledkezzünk meg az üveg vízről, az antibakteriális kéztőrlőről, a pénztárcáról, a telefonról, a telefontöltőről, a papírzsebkendőről, az összehajtható plusz szatyorról, stb., stb., a lényeg, hogy bár a sulihoz kevesebb cucc kell, mégis a táskába alig férek be. Arról nem is beszélve, hogy amióta ingázó vagyok, és kb. 20 perc mire leérek az állomásra, gyakran éreztem úgy, hogy majd leszakad a vállam, hiába pakolgattam az oldaltáskám jobbra-balra időnként, mégis, mintha téglákat cipeltem volna benne. A shopper táskák elterjedésével valamivel enyhült a helyzet, de rá kellett jönnöm, hogy nekem még egy ilyen nagy oldaltáska sem elég.
És ekkor jött az Avon és az a bizonyos pöttyös táska (ami persze rögtön elfogyott és nekem nem jutott, és amire azóta is áhítozom) – és a furcsaság. Az új “álomtáska” hátizsák volt. És valami furcsa érzés kapott el azóta – elkezdtem hátizsákokat nézegetni, azok után kutatni. Mi sem bizonyítja ezt alá jobban az a tény, hogy az elmúlt néhány táskák-pénzttárcás wishlistekben megjelentek a hátizsákok – Banggood Wishlist – Táskák és pénztárcák ; Táskás, pénztárcás, tolltartós eBay . Elkezdtem tehát megbarátkozni a gondolattal, hogy ismét – 10 év után – “hátizsákos” lány legyek.
És ekkor jött ismét az Avon, a Floral Jetset hátizsákjával. Amit, mivel nem volt 3ezer forint, rögtön meg is rendeltem magamnak. Ő nem volt olyan áttörő szerelem, mint a pöttyös táska (valamiért rögtön szerelembe esek mindenbe, ami pöttyös vagy csíkos, főleg, ha fekete-fehér kombóban van), de mégis nagyon megtetszett a sötét, kicsit moris hatása miatt. És mikor átpakoltam és először sétáltam le az állomáshoz. Minőségbeli különbségről beszélek most nektek – a hátam nem fájt, nem szakadt le a vállam, sokkal, de sokkal kényelmesebb volt, mint előtte bármelyik másik oldaltáskám. Egyszerűen fellélegeztem, olyan könnyű volt a hátizsákkal az élet.
Annyira bepörögtem, hogy már az első napon – még a suliban ülve – fogtam magam és meg is rendeltem rögtön egy kínai hátizsákot – egy olyat, amilyeket már hoztam nektek wishlisten, és amelyik szintén nem kerül 3ezer forintba – mert bár nem vagyok egy garasoskodó alkat, de azért az ár is sokat számít, ami kedvezőbb, olcsóbb áron van, azt az ember hamarabb meg meri rendelni, nem igaz? Szóval, erről a csipkés csodáról van most szó 🙂
Igen, ez a táska van felül a kisképen is 🙂 ! Ha a forrásként megjelölt linkre rámentek, akkor több képet is láthattok róla. Fehérben nekem nem kellene, és ez a fekete tökéletes választás volt, főleg, mert a pántja is sokkal stapabíróbbnak tűnik, mint az Avonos táskának, és jobban enged is (az Avonost ha maxon kiengedem, akkor nekem pont jó, de téli gyapjókabáthoz már nem tudnám viselni).
Egyébként úgy veszem észre, hogy itt, MA-n egyre több lány használ hátizsákot, míg BA-n nem jut eszembe olyan, akinek lett volna, mindenki oldaltáskázott. Mert igen, lehet hogy úgy nézek ki, mint egy kiöregedett óvodás, vagy nem épp a legelegánsabb dolog a hátizsák, de azután arra gondoltam – mi a francért is gondolkodom én ilyeneken, amikor végre nem fáj a vállam, illetve sokkal egészségesebb, ha a súly elosztódik a két váll között, nem pedig csak az egyik vállat terheli (gerincferdülés, ugye).
Szóval, lányok, fiúk (nem leszek diszkriminatív, hátha akad egy-két idetévedt fiú 😀 ) , azt kell mondjam, a hátizsákok újra-felfedezésével egy új világ nyílt meg előttem, telis-tele le-nem-szakadó vállal 🙂 … Arról nem is beszélve, hogy mostanában ahogy nézelődök, úgy látom, hogy a hátizsákok jóval kedvezőbb áron vannak, mint az oldaltáskák.