9. nap – Mit szeretnél, milyen legyen a jövőd?

Picit nekem ez a nap kérdése egybecseng a második nap kérdésével, amiben arról kellett nyilatkozni, hogy hogyan képzelem el az életemet 10 év múlva. Nálam nagyjából ebben a 10 évben látom a jövőt, mert ahogy a második nap is írtam, baromi sok változón múlik a jövőm, és egy hét alatt ez nem változott 😀 …

Kifejezetten hálátlan feladat szerintem ma egy fiatalt a jövőjéről kérdezni, hiszen a legtöbbünknek tényleg fogalma sincs. Nemrég a Kedves nagypapája mondta azt, hogy lehet hogy amikor ő volt fiatal akkor nem volt ennyire jó az élet, de hogy sokkal több mindenben lehetettél biztosabb az is biztos. Szinte teljesen mindegy volt, hogy mit végeztél, milyen szintű végzettséged volt, munkát minden bizonnyal kaptál. Ma ez egyáltalán nincs így, statisztikák alapján egyébként minnél alacsonyabb az iskolai végzettség, annál nagyobb esély van a munkanélküliségre – míg az általános iskolát vagy azt sem végzettek között (ha jól emlékszem) 50-60%-ék körül volt/van a munkanélküliek közötti százalékuk, addig a diplomások kb. 2-3%-ék részét képzik a munkanélküliek számának.

Szóval, én ebben az arány-százalékszámban bízok 😀 , mondván ha lesz diplomám, akkor vagy így, vagy úgy, de el tudok majd helyezkedni, lehetőség szerint a szakmában. Az a véleményem egyébként, hogy nem éri meg önköltségesnek lenni egyetemen, szimplán azért, mert az én igazságérzetemet sérti, ha súlyos pénzeket fizetek ki valamiért, amiért igazából semmi biztosat nem kapok, sőt. Közel sem biztos, hogy az X tanár nem szivat meg, és nem buktat meg 9 alkalommal, közel sem biztos, hogy eljutok a végéig, közel sem biztos, hogy megkapom a diplomám, és közel sem biztos, hogy az a diploma valaha is visszahozza az árát. És bár oké, a számok alapján kapunk egy kis reményt, de azért nem egy olyan diplomás van, aki már X éve keres munkát, de közbe nem talál semmit. Szóval, szerintem ez baromi szomorú. Vagy csak túlzottan is hozzá vagyok szokva a jómódhoz, az ingyenes oktatáshoz 😀 (szerencsére eddig egy petákot se kellett fizetnem, kopp-kopp).

Szóval, borzalmasan elkanyarodtam az elejéről, de úgy vélem, hogy már mindent leírtam a másodikba nap feladatában, és itt nem szerettem volna megismételni magam 🙂 , viszont ezt a pár gondolatot már jó ideje le akartam írni, remélem megbocsájtjátok nekem ^^.