Vizsgaidőszak van, így ennél unalmasabb “életem napja” bejegyzést szerintem még sosem olvastatok 😀 … Gondoltam arra is, hogy majd suliidőre eltolom ezt a bejegyzést, de akkor meg lehet, hogy fotózni nem jutna eszembe… Szóval, íme egy tanulós-nap egy Zegyetemista életéből. A jó dolog ebben a napban / kihívásban, hogy most megint próbálgathatom az új fényképezőt, illetve nem létező fotós ambícióim 🙂 …
A tegnapi, hétfői napomat mutatom be nektek ebben a bejegyzésben, amiben igazából semmi érdekes sincs 😀 .
Ébresztő nélkül kelek. Imádom, hogy nem szól semmi, és nem valami idióta dallamra kell felkelnem, amit vagy 10x leszundiztatok… Azt is élvezem, hogy nem kell korán kelnem – általában 9-10 körül ébredek ilyenkor.
Első utam oda vezet, ahová a király is gyalog jár, majd a fürdő jön. Kézmosás, arcmosás, hideg vízzel hogy picit felébredjek, de kávé nélkül erre kevés az esély, így fürdő után jön a konyha. Kapszulás kávéfőzőnk van (nem Nescafé, valami német márkájú), én Cappuccinót iszok – egy fehér kapszula, 3 barna, se cukor, se tej pluszba, feketén iszok minden “meleg italt” (tehát a fekete kávét, teát, semmit nem szoktam ízesítőként beléjük tenni, teába max akkor mézet és citromot, ha nagyon beteg vagyok).
Ha kész a kávé, akkor közben vagy reggelit készítek, vagy előkészítek – most a Kedves anyukája által készített étcsokidarabos zabkeksz volt a soros -, aztán felkapva őket visszamegyek a szobánkba, és visszekuckózok az ágyba a reggelimmel, a kávémmal, a távirányítóval és a gépemmel együtt. Általában vagy Comedy vagy Viasat History megy, a műsortól függően (most épp a Múzeumi rejtélyek, amiben az Illuminati a téma a Historyn). Másik elengedhetetlen dolog az ébredési rituálémban a Klondike facebook játék, amit a kávét szürcsölgetve és a kekszet rágcsálva kattintgatok (a piros babzsák a kezem miatt kell). Persze ilyenkor nem csak játszok, hanem megnézem a FB értesítéseimet, ránézek a blogra (statisztika, érkezett-e új komment), illetve a mailekre.
Alig ittam meg a kávém, hallom, hogy dudálnak. Felpattantam, mert egy pillanatra arra gondoltam, hogy megérkezett már a telefonom (Karácsony másnapján leejtettem, aminek köszönhetően betört a kijelzője és jobb oldalán innentől fogva nem érzékelt), de mégse, helyette két Dresslinkes felső érkezett (egyik barátnőmnek, egyik nekem – barátnőmé jó sötétkék, enyém fekete). Ha valakit érdekel, akkor itt a LINK hozzá!
Gyönyörű ez a felső, imádom, bár “meg kell tanulnom viselni”. Annyiban csalódás, hogy mivel – állítólag – gyapjú, nem olyan meleg mint gondoltam volna, az anyag maga vékony (a télikabátomból indultam ki, ami 100% gyapjú, igaz az bélelt, és hihetetlen jó meleg). Eredetileg egyébként mint “kabátot” árulják, de szerintem inkább hasonlít egy különleges blézerre, főleg így, nem összekötött állapotban.
Mivel nem tudtam magam motiválni a tanulásra, ezért elkezdek kicsit rendetrakni, mert az elmúlt napokban a rendrakást hanyagoltam, és szeretem ha rend van a környezetemben. Jöhet egy kis házimunka is – elmosogatás, mosogatógépbe bepakolás, palacsinta-bekeverés (tegnapi nap a Kedves többször is megemlítette, hogy enne egy kis palacsintát, és inkább ezt csinálom, mint tanulnék 😀 , de tudjátok ti is milyen ez a vizsgaidőszak…). Csak később sütöm ki, mert apukám (aki nagy palacsinta-sütő) mindig azt mondogatja, hogy az igazán jó palacsintának pihennie kell egyet a kisütés előtt.
Ezután jöhet egy kis edzés, súlyzókkal. Ezt is hanyagoltam az elmúlt időben, pedig egy időben naponta csináltam, de a karácsonyi hazautazás, készülődés, majd egy jó kis megfázás közbeszólt, de újévi fogadalmam ismét a fogyás volt, és mivel mostanában egyre elégedetlenebb vagyok magammal, úgy döntöttem ez tényleg tarthatatlan állapot.
Edzés után pihenésképp meglocsolom a virágaimat, amik az ablakban vannak. 3 orchidea, egy ibolya és a legújabb családtag, akit születésnapomra kaptam a Kedvestől (róla készült a kép).
Mikor már csillog-villog a ház, két óra is elmúlt, a Kedves hamarosan hazaér, és akkor lehet ebédelni. Amíg rá várok VÉGRE előveszem a Kriminálpszichológia nyomtatott diákat, és azokat kezdem el tanulmányozni (szóval, egy pár órányi szenvedés kell hozzá, hogy elővegyem a tanulnivalót).
3 körül megjön a Kedves, kezében egy mekis táskával – csirkés cézár wrapot kaptam, meg egy sültkrumpli felét, a kedvencemet (a másik kedvenc a csirkés cézár szendvics a mekiből). Azt mondja, együk meg gyors, aztán menjünk ki havarlapátolni. Gyors befaljuk a kaját, közbe Family Guy megy, azt nézzük, majd felöltözés, és ki havatlapátolni.
Mikor végzünk, bejövünk, Kedves megy először fürdeni, majd utána én. Amíg a soromra várok a fényképezőgépet próbálgatom, elkattintgatom a Karácsony körül kapott szépségeket, legalább próbálgatom a makró módot. Ezek a képek születtek.
Timitől vett/kapott csomag ékszer-alapanyagos része.
Ezt a sok fityegőt pedig apától kaptam, mindenféle van benne, a levelektől kezdve, biciklis macskákon át, töltényekig, ohm-jelig… Elég furcsa kombináció, az biztos, hogy egy ilyen nagyon jó kis alap-csomag 😀
Mikor a fürdéssel végeztem, úgy döntöttem, hogy épp ideje 5 órakkor ebédelni valami normálisat. Rántotthúst bazsalikomos paradicsommal és paprikával. Tegnapi ebéd is ez volt, maradék, de szeretem.
Miután megkajáltam, úgy döntök, hogy ideje kisütni a palacsintát (véletlenül se tanulni…, észrevettétek, hogy bármit hamarabb elkezdek, mint a sulival foglalkozni ? 😀 borzadályos vagyok…). Fél óra, közben a Kedves elalszik, így amikor végzek, fogom a gépemet, bebújok mellé az ágyba és TANULOK. Igen, igen, végre újra előveszem a kriminálpszichológia tanulnivalót. Egyébként azon gondolkodom, hogy nem is értem mit hisztizek, a krimpszichó még majdnem a legjobb tárgy a félévben, ráadásul a pszichológia már régóta érdekel (annyira azért nem, hogy pszichológus akarjak lenni).
Végül a Kedves felébred, fél nyolc van. Én magamban konstruktív napnak könyvelem el a mait, 4 diasor átnézve, az 5dikből is sikerült feldolgozni pár diát már, így félreteszem a tanulnivalót, és inkább beszélgetek Petivel (ismertebb nevén a Kedves, de ezt már untam leírni, meg ezt is úgy írtam most, mintha hazaérkezése óta egy szót se váltottunk volna), végül ott lukadunk ki, hogy neten nézünk külföldi vloggereket, ahogy magyar édességeket kóstolnak és jót röhögünk rajtuk, főleg az angol csajon, aki bevásárolt egy csomó rumos ízű csokiból, és nem jött rá hogy mi az belőlük, aminek nem szereti az ízét (igen, a rumét), meg megállapítjuk pluszba, hogy annyi alkohol édességünk van, csoda hogy alkesz a magyar (rumos ízű csokik, dianás cukor, stb.)
Videózás után úgy döntünk, hogy ideje vacsizni – rizspufi, rajta medvesajt, rajta csemegekaraj, mellé paradicsom. A rizspufit egyedül így “szeretem” (már ha lehet szeretni), szendvicsnek megcsinálva (erről nincs kép, elfelejtettem fényképezni ^^”). Végül, Peti azt mondja ő álmos, aludjunk lassan, bólogatok, bár tudom hogy én úgy se tudok elaludni olyan könnyen mint ő. Elindítjuk elalváshoz a Lost-tot (mostanban ezt nézzük), jóéjt puszi, és ő már alszik is. Én még megnézek 5 részt, Dresslinket nézegetem, majd fél1-1 körül én is elalszok.
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦