Közzétéve:

Nőnapi gondolatok

10422260_1059763030711614_8460666199526540924_n
Magyar Helsinki Bizottság

Ma, március 8 van, nemzetközi nőnap. Ezek a gondolatok nem is igazán az én “gondolataim”, mondjuk azt, hogy reagálások nőket érintő globális kérdésekre, problémákra.

És ez persze nem egy véges lista, hanem végtelen sóhajok hadából kiragadott kis foszlányok.

Hogy mit szeretnék nőként?

Szeretném, ha nem ítélnének meg a döntéseim miatt, azok nem lennének bárki által megkérdőhelezhetőek, hanem azokat mindenki elfogadná. Ha elhinnék az emberek, hogy tudom mi a legjobb nekem.

Szeretném, ha ugyanannyit kereshetnék, mint egy férfi ugyanazért a munkáért.

Szeretném az üvegplafont egy hatalmas kalapáccsal összetörni.

Szeretném, ha sikereket érek el, akkor nem az lenne rá az első reakció, hogy “És kivel kellett lefeküdnöd ezért?”, hanem az, hogy “Gratulálok, ezért keményen megdolgoztál!”.

Szeretném, ha egyszerre tudnék anya és dolgozó nő is lenni. Ha nem ítélnének meg azért, mert anyaként dolgozom, vagy ha úgy döntök, hogy otthonmaradok és főállású anya leszek, vagy ha épp úgy döntök, hogy nem szeretnék gyereket.

Szeretném, ha létezne “jó anya” kategória az emberek szemében, és nem tudná senki sem jobban hogy mi a legjobb a gyerekemnek.

Szeretném, ha nem okozna botrányt az, ha nőként nem tudok egy gyermekkel bánni. Ez egy tanulható tulajdonság, nem pedig velünk születik. Attól, hogy nő vagyok, még nem értem a babák nyelvét, nem tudom, hogy hogy kell őket fogni – csak, ha valaki előtte megtanított már rá. De ezeket egy fiú ugyanúgy megtanulhatja.

Szeretném, ha nem kéne félnem, hogy visszaélnek a nőiességemmel. Ha nem zaklatnának a munkahelyemen szexuálisan. Ha nyugodtan táncolhatnék, bulizhatnék anélkül, hogy egy vadidegen végigtaperol. Ha nem kellene félnem attól, ha sötétben megyek haza, akkor bárki leüthet, megerőszakolhat az utcán. Szeretném magam biztonságban érezni az otthonomban, a városomban, az országomban.

Szeretném, ha a párom partnernek tekintene és nem szolgálónak. Ha nem lenne gond, amikor azt mondom “Ma nincs kedvem főzni”. Ha neki nem lenne gond, hogy ki kell vennie a részét a házimunkából. Ha neki nem derogálna elmosogatni vagy épp pelenkát cserélni.

Szeretném, hogy attól, hogy érdekelnek a tuning kocsik, a foci, vagy bármilyen más “pasis” dolgok, akkor azt elfogadnák az emberek, és nem azt gondolnák, hogy megjátszom magam csak azért, hogy bepasizhassak.

Szeretném, ha elfogadnák, hogy nem kell mellém férfi ahhoz, hogy teljesnek érezhessem magam. Ha a “szingliség” nem lenne ciki dolog. Ha nem azt mondanák nekem, hogy “Majd találsz valakit”, ha nem akarok magam mellé senkit se.

Szeretném, ha elfogadnák, hogy nem minden a külsőség. Ha nem lenne “alapdolog”, és nem az lenne a siker kulcsa, hogy egy nő csinos és sminkeli magát.

Szeretném, ha a “feminista” kifejezés nem egy szitokszó lenne.

Szeretném, ha a testem helyett a belső értékeimet is értékelnék. Ha az eszemmel és nem a mellméretemmel hódíthatnék.

Szeretném, ha a szexualitásom nem lenne vicc vagy épp valaki perverzitásának tárgya.

Ha a nemzetközi nőnap nem csak valami “hülyeség” lenne, amin virágot kell venni a nő ismerősünknek, hanem egy olyan nap, amikor tudatosítjuk magunkban, hogy a nőket ugyanolyan alapjogok illetik meg, mint a férfiakat.

 

♦ Facebook Instagram Bloglovin ♦ YouTube 

♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦