Gondolkodtatok már rajta, hogy milyen lehet az a film, vagy bármilyen mozgóképes alkotás, amit a legnagyobb szürrealista, Salvador Dalí rendezett? Az ő képeinél szerintem egyértelműen állíthatjuk, hogy mind egy történetet mesél el, mind tele van szenvedéllyel és mozgással, berántva minket a világába.
Nos, a történet maga 1946-ban született meg Walt Disney és Salvador Dalí szerelemegyermekeként, de véglegesen csak 2003-ban készült el (az 58 évnyi csúszást a II. Világháború miatti anyagi szűkének tulajdonítják). 1999-ben azonban a mélyre csúszott akta újra előkerült, köszönhetően Walt Disney unokaöccsének, Roynak, aki akkoriban a Fantasia 2000 animáción dolgozott, és úgy döntött, hogy megvalósítja ezt a projektet is.
A feladat persze egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen közel 60 évvel ezelőtt csak rejtélyes storyboard-ok készültek a projekthez, Dalí pedig már 20 éve halott volt. Segítségül hívták Dalí feleségét, Gala-t, és John Hench-et, aki szintén írója volt a történetnek 60 évvel korábban. A kisfilm érdekessége, hogy az animációk többsége hagyományos animációként készült, sőt, Hench eredeti felvételeit is belevették, és csak néhány helyen tartalmaz a film számítógépes animációt.
Egy alig hat perces rövidfilmről beszélünk, és ha már Dalí, akkor természetesen tele van az általa jól ismert szimbólumokkal (órák, sivatag, stb.), színekkel, mozgásokkal. Nem csoda tehát, ha a filmet nézve arra gondolunk, hogy Dalí képeit fűzték fel egymás után, és azokat némi animációval kötötték össze.
A történet egy tragikus sorsú szerelmet mutat be Khronosz és egy halandó nő, Dahlia, között (Khronosz az ógörögöknél az idő maga, illetve az ősi világ megteremtője, nem véletlen hát hogy egy órát tartó szoborként jelenik meg). A történet nagy részében Dahliát látjuk táncolni Dalínál jól ismert tájakon, jól ismert szereplőkkel, szimbolóumokkal találkozik. Ahogy már utaltam rá, ez egy tragikus szerelem, a két szerelmes soha nem lehet egymáséé.
Ebbe a filmbe nem kell párbeszéd, és nincs is, csak a mexikói zeneszerző, Armando Dominguez által komponált zene szól (ami szerint nagyon jól felidézi az 1940-es, ’50-es éveket, amikor a történet maga megszületett.
És ha kedvet kaptatok ti is egy igazán különleges filmbéli élményhez, egy szürreális sétához, akkor mindenképp ajánlom nektek ezt a filmcsodát, amit szerencsére Youtube-on megtekinthetünk 🙂 …
Még több szürreális animációt a népnek!!!
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦ YouTube ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦