Közzétéve:

Néhány méltánytalanul alulértékelt társadalmi kutatási módszer

Kutatási módszerek – olyan dolog, amivel minden egyetemista találkozik (legalábbis, aki nem természettudományi karra jár). Amikor BA-ra jártam elég lazán foglalkoztunk velük, nagyjából a fő módszereket tanultuk meg (kérdőív, interjú, stb.), viszont az MA szakon sokkal tágabb világ nyílt ki előttem, itt már sokkal komolyabban vettük a kutatásmódszertant. Az egyik tanárom mesélte, hogy szociológia hallgató kérdezte tőle, hogy úgy érzi, hiába tanulják meg ezeket a módszereket, lényegében egyik sem jó, mindegyiknek van hibája, mégis akkor hogyan kutasson? A tanár pedig erre azt mondta, hogy nincs olyan hogy jó vagy rossz módszer, olyan módszer van, ami jobb mint a többi az adott kutatásban, mert minden kutatás más és más módszert kíván meg.

Aki rendszeresen facebookozik, az minden bizonnyal találkozott már “szakdogás kérdőívvel”, én is rengeteget kitöltöttem már, mert tudom milyen érzés, amikor várod a válaszokat, de nem kapod meg azt a mennyiséget, amit már érdemes elemezni. A kérdőíveket azonban gyakran hajlamosak vagyunk túlértékelni, úgy gondoljuk ugyanis, hogy nagy társadalmi igazságokat tudunk belőlük levonni. Ez azonban nagyon nem így van, a kérdőívek lényegében tendenciák kimutatására alkalmas csak, mélyebb dolgokat sose tudunk belőlük előhozni. A másik nagy gond a kérdőíveknél, hogy a kitöltők 99%-a nem a valódi véleményét mondja el, hanem próbál minél inkább “píszí”-lenni, érzékenyebbnek, okosabbnak, stb-nek mutatni magát, így lényegében false eredmények jöhetnek ki, és itt a rosszul szerkesztett kérdőívekről még nem is beszéltünk, amik sugalmazók, vagy épp nem elég teljeskörűek. Egyszer töltöttem ki egy olyan kérdőívet romák elfogadásáról, ami közben SÍRTAM, mert lényegében tök mindegy volt melyik választ jelölöd meg, mind arról szólt hogy te elítéled a romákat és gonosz vagy. Oda oda is írtam a “Van-e valamilyen kiegészítenivalója, véleménye?” kérdéshez, hogy ez egy rosszul szerkesztett kérdőív volt, egyáltalán nem tudtam elmondani vele a véleményemet…

A társadalmi tudományokban a kutatási módszerek jóval bővebbek, mint amilyennek mi gondolnánk őket. Első lépés a kutatás megkezdése előtt, hogy tudatosítsuk, hogy pontosan mit is szeretnénk kutatni, milyen hipotéziseink vannak, milyen kérdésekre keressük a választ, és a következő lépés csak a módszertan kiválasztása.

Javítsatok ki, ha tévedek, de kívülállóként úgy gondolom, hogy a társadalmi kutatásokban a módszertan megválasztása sokkal nehezebb, mint a természettudományos kutatásokban. Valahogy a természettudományosoknál olyan egyértelműnek tűnnek – számításokat végezni, reakciókat megfigyelni, stb. A társadalmi kutatások ezzel szemben mindig az emberi tényezőből dolgozik, és mint ilyen, az emberek bonyolultságával kell számolnia (emiatt a módszerek sokszínűsége is).

Nemrég láttam egy műsort egy különleges módszerről, amit bizonyára nem sokan ismertek – ez pedig nem más, mint a dalok, zenék elemzése. A módszer validitását azzal támasztották alá, hogy a visszaemlékezések gyakran változnak, hiszen az idő múlásával az emlékek megfakulnak, illetve bizonyos idő elteltével a történteket sokkal pozitívabban látjuk, mint azt a történtekkor. Ezt egy amerikai polgárháborús példával támasztották alá, ahol egy véres csatáról készült dal sokkal jobban visszaadta az ottani borzalmakat, mint katonák évekkel későbbi visszaemlékezései.

A dalok, zenék ezzel mindig az adott, akkori érzéseket, véleményeket jelenítik meg, tökéletesen bemutatva így az akkori hangulatot, így sokkal szebb leírást adnak, mint pl. a már fentebb említett visszaemlékezések. Nagyjából ugyanezen okok miatt hatásos egy levelezés elemzése is, ott is az aktuális érzéseket, gondolatokat ismerhetjük meg, és nem azokat, amiket később gondolunk, hogy gondoltunk.

Azt, hogy miért szépülnek meg az emlékeink magyarázható egyrészt azzal, hogy az emlékek megfakulnak, esetleg megváltoznak az idő múlásával (ezért sem megbízhatóak a tanúvallomások X idő eltelte után), illetve magyarázható egyfajta pszichológiai végekező mechanizmusként is, amikor is az agy “elfelejti” a rossz dolgokat, rossz érzéseket, így azokra ha visszagondolunk, bár még kellemetlenek, közel sem olyan rosszak, mint amikor átéltük azokat.

Egy másik alkalommal egy lány előadását hallgattam, ahol a komment-elemzős kutatását mutatta be. A gólyatáboros erőszakok hírei alatti kommenteket vizsgálta meg, hogy mennyire találhatóak meg bennük a szexizmus jelei (gondolom a lesújtó eredményekről nem kell mesélnem…). Módszertanát azzal magyarázta (ahogy én is írtam már fentebb), hogy a kérdőívekben jól elrejthető a szexizmus, nemúgy a kommentekben, ahová az emberek nyugodtan mernek írni, nyugodtan el merik mondani a véleményüket, mert nem gondolnak arra, hogy ezt valaki leelemzi (pedig de, muhahaha!).

Az ilyen kommentekből nagyon jó következtetéseket lehet levonni, nagyon klassz tartalomelemzéseket lehet készíteni az írások alapján. Az elemzését úgy végezte egyébként, hogy a kommenteket (és a kommentekre érkezett válaszokat is) megvizsgálta tartalmuk alapján, lényegében egy tartalomelemzést végzett rajtuk. Több kategóriát állított fel, pl. nyílt szexizmus, rejtett szexizmus, áldozathibáztatás, áldozat-védés, stb., és ezekbe sorolta be a hozzászólásokat (persze voltak olyanok is, amiket nem tudott kategóriákba besorolni).

Egyébként a modern technológia adta lehetősgeket nem szabad alábecsülni, sőt, honnan máshonnan kaphatnánk jobb leírást jelen társadalmunkról, mint az internet vizsgálatával, ahová bárki nyugodtan posztol?

És végül el is érkeztünk a saját szakdolgozatom kutatási módszeréhez, vagyis a videóelemzésekről lesz most szó 🙂 . Ezt a módszert lényegében úgy írhatjuk le mint egy vizuális tartalomelemzést. Természetesen nem arról szól, hogy megnézek egy videót, és azt mondom hogy “ez király volt” vagy “ez vacak”, hanem előre létrehozunk egy szempontrendszert (pl. kinek a szemszögéből mutatja be az eseményt, milyen jellemzői vannak a szereplőknek, explicit vagy implicit módon mutat be ezt vagy azt), és a videókat egyesével elemezzük le ezen szempontok mentén.

Korábban említettem már, hogy az OKRI-ban voltam (vagyok) kutatási gyakornok, ott az egyik első feladatom volt szexuális tartalmú klippek, illetve mai popzenék videóit elemezni. Itt szintén volt egy előre létrehozott szempontrendszer, amit minden videónál végig kellett trallaláznom, és olyan kérdésekre kellett választ adnom, hogy pl. explicit vagy implicit módon jelenik meg a szexualitás (meg persze, hogy megjelnik-e), nemi erőszak van-e a képsorok között (két számban volt :O ), erőszak van-e, stb. Ezek alapján azt akarták a kutatók megtudni, hogy popzenék milyen üzeneteket közvetítenek, úgymond mit látnak a fiataloknak, gyerekeknek (őket kellett kérdeznünk előtte, hogy milyen zenét szeretnek), és hát azt eddig is tudtuk, hogy a popzenék tele vannak szexxel, de hogy ennyire… Számomra elég megdöbbentő eredmények jöttek ki, főleg az explicit szexuális tartalmakkal kapcsolatban (tehát, ahol konkrétan megjelenik a szex, nem csak “rejtetten”).

A módszertanra visszakanyarodva, a videókban rengeteg lehetőség rejlik, hiszen egy manapság borzalmasan népszerű műfajról van szó (Isten áldja a Lumiére testvéreket!), értem itt azt, hogy műfajától függően elég jól lehet következtetni pl. a társadalom tájékozottságára (pl. a legtöbben az információikat reklámokból, híradokból szedik), vagy épp a társadalom beállítódását (pl. ha vlogokat elemzünk le egy bizonyos témában), de ezt még lehetne sorolni a végtelenségig. Én a diplomamunkámban (anti-)cyberbullying reklámokat és rövid szpotokat elemeztem, és olyan kérdésekre kerestem a választ, hogy pl. milyen egy tipikus áldozat vagy a tipikus bully, mennyire mutatják be az embereknek a cyberbullying típusait, milyen megoldási módokat javasol egy-egy ilyen rövid szpot, stb. Azért választottam ezt kutatási témának és módszernek, mert meg akartam tudni, hogy a célközönségeik – a szülők és a gyerekek -, egy-egy másfél perces videó alapján mit tud leszűrni a cyberbullyingból, segít-e neki valamennyire felismerni a bántalmazás jeleit, vagy segít-e valamilyen kezelési módokat elsajátítani? A videóknál abból a feltételezésből indultam ki, hogy egy TV-reklám (pl. a Médiauniós Neked8? internetes zaklatásos reklámja) sokkal több szülőt ér el, mint pl. egy vastag tanulmánykötet a cyberbullyingról, főleg mivel ezt a reklámot TV-ben is vetítették…

Nos, ennyit gondoltam megosztani veletek, ezek ugyanis szerintem nagyon izgalmas kis kutatási módszerek, amikre sokan nem is gondolnának, sőt, ahogy a poszt címében is írtam, amik méltánytalanul alulértékeltek. Annyit elárulhatok, hogy egyik módszer sem vesz több időt igénybe, mint egy kérdőív normális megszerkesztése, adatok várása, majd adatok elemzése, tehát ezekhez is nyugodtan szabad fordulni, arról nem is beszélve, hogy sokkal valóságosabb eredmények jöhetnek ki, mint egy kérdőívnél. Arra pedig ismét felhívnám a figyelmet, hogy természetesen ezek a módszerek sem jók mindenféle kutatásoknál, de pont az a szép a társadalmi kutatásokban, hogy nincs egy univerzális módszer, ami mindenre jó, minden kutatás megköveteli a maga módszerét 🙂 , így azt sem mondom, hogy egy kérdőíves vagy épp egy interjús kutatás ne érne annyit, mint bármely más kutatási módszer. Ha jó módszert alkalmazol az adott kutatásodhoz, akkor az adataid abszolút felbecsülhetetlenek lesznek!

Remélem tetszett ez a kis írás, és hogy kicsit elgondolkodtok rajta ha pl. szakdolgozatírás előtt álltok, hogy más, talán kevésbé ismert módszert is merjetek alkalmazni 🙂 …

 

♦ Facebook Instagram Bloglovin ♦ YouTube 

♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦