Az 5 idegesítő dolog alkotóknál után megírtam a másik oldalt is, vagyis az 5 idegesítő dolog vásárlóktól címmel. Nem mondom, hogy az összes megrendelő/vásárló ilyen, de bizony futottam már bele érdekes dolgokba ezen rövid pályafutásom során. Most ezeket gyűjtöttem egy csoportba.
1. Nem tudja pontosan mit is akar, de valamit nagyon
Párszor kaptam már olyan megkeresést, hogy a leendő megrendelő szeretne valamilyen ékszert, de igazából ő sem tudja, hogy milyet, találjam én ki. Őszintén megmondom, én ezt nagyon nem szeretem, mert mindig félek, hogy valami olyat készítek, ami neki nem tetszik. A legjobb az, amikor van egy képed, nem baj ha nem egy kész ékszerről, de legalább egy támponttal a kezedben lépj oda az alkotóhoz.
2. Nem jó az ár
Szerencsére, lekopogom, velem még nem fordult elő ilyesmi, igaz, amikor valaki megkeres én már rögtön mondok neki egy saccolt árat, és szerencsére általában jól is saccolok, nem is jut olyan eszembe, hogy valamikor nagyon nagyon alá lőttem volna (értek itt 3-4ezer forintos különbségeket, 100-200 biztos volt már). Az alapanyagoknak bizony áruk van, amit meg kell fizetnie mindenkinek, ezek az alkotótól teljesen függetlenek. Az pedig, hogy ha már megrendelsz valamit, tehát valakit megbízol egy munkával, és ennek ára van, azt tartsuk tiszteletben. Az alkotónak is vannak számlái, családja, neki is kell ennie, ezeknek pedig költségeik vannak.
3. És a megrendelő örökre eltűnik…
Azt hiszem kevés idegesítőbb és bosszantóbb dolog van annál, amikor valaki megrendel egy ékszer, majd örökké eltűnik (és persze az alkotó közben elkészíti, idejét, pénzét fecceli bele). A legrosszabb az, amikor valaki abszolút egyedit kér, pl. egy saját fényképet üveglencsébe, tehát nincs az a kiskapu, hogy ha ő nem viszi el, akkor másnak eladod. Ilyenkor sajnos az egész ékszer a kukában landol, rengeteg bosszankodással.
Kérlek, ne felejtsétek el, hogy az alkotó is ember, aki borzalmasan örül, amikor a bizalmatokkal megtisztelitek, és tőle kértek egy ékszert, vagy bármilyen más alkotást, és amikor az elkészül (mert hát ezek azért nem kétperces folyamatok), ti nem válaszoltok, vagy időközben törlitek magatokat FB-ról… Borzalmas érzés…
4. Nem jó a posta, nem jó a személyes átvétel…
Rengetegszer kaptam már azt válaszként, hogy nem jó a postai út, mert a vevő “nem bízik meg a postában”. Igazság szerint ez utóbbit meg is értem, hiszen nagyon sok csomag kallódik el, vész a ködbe. DE, azt ne felejtük el, hogy ezek a csomagok “sima” postázással kerülnek általában feladásra, azok akik neten árulnak itthon pedig már rászoktak az ajánlott küldeményre vagy a csomag postázására, a lényeg az, hogy olyan módot választanak, ahol a csomag kap egy regisztrációs kódot, és így nyomon követhető. Ezek a csomagok szerencsére így nem szoktak elkallódni.
Van aki ragaszkodik a személyes átvételhez, ami szintén megérthető, DE, azt kéretik nem elfelejteni, hogy hiába kis ország a miénk, nem mindenki pesti, másrészt Pestre felutazni se nem kevés idő, se nem kevés pénz. Van olyan alkotó, aki egyébként csak úgy vállalja a személyes találkozót, ha a vevő megfizeti a költségeit, ami általában jóval több, mint az 500 forintos postaköltség… Érdemes átgonolni!
5. Ha megérkezett a csomag, akkor nem szólok
Tiszta butaság, de akkor is borzalmas érzés, amikor feladok egy csomagot (én ugye ajánlva és elsőbbségivel szoktam), és a vevő nem jelez vissza, ha megérkezett hozzá. Valamiért szeretem tudni, hogy ott van-e, megérkezett-e épségben, vagy valami gond akadt szállítás közben, és ami talán még fontosabb: élőben hogy tetszik, hogy áll, jó lett-e a méret, stb. Ez utóbbiakkal nem szokott gond lenni, sőt, de azért a bizonytalan énem mégis csak megnyugszik, ha kap egy pár soros írást 🙂 …
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦ YouTube ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦