Ha nem bánjátok, akkor most picit dicsekednék, ugyanis a 2. hete tart az életmódváltásom 🙂 . Tudom, hogy ez nem egy hosszú idő (még), de inkább azért írom le a heti tapasztalataimat, gondolataimat, hogy még jobban erősítsem magam az elhatározásomban 🙂 …
Először is, le kell szögeznem, hogy a héten elcsábultam. Méghozzá az Esőember Alapítvány által készített perec és sajtos croissant vitt be a bűnbe. De ha ettetek már finom péksüteményeket, nos, ezek azok voltak 🙂 …
Sütöttem megint zsemlét, amik még mindig picit lepények lettek 😀 , egyszerűen nem megy a zsemle-alak. Ezek egyébként valamivel vastagabbak lettek, mint a legutóbbi próbálkozás, de még mindig nem zsemle alak. Igazából mivel magamnak csinálom, és úgyis megeszem, ezért annyira nem nagy probléma nekem 😀 , inkább csak jót nevetek szegény zsemléimen.
Most egyébként a hétre megpróbáltam picit tudatosabban felkészülni – vettem egy rakat zöldséget és gyümölcsöt, végiggondolva, hogy mit is szeretnék és mikor enni – cukkini, kaliforniai paprika, citrom, stb. Már múlt héten is rajtam volt, hogy sütök cukkinitócsni, ugyanis IMÁDOM a cukkinit. Mindenhogy. A cukkini tócsnit halál egyszerű elkészíteni – reszeld le a cukkinit, sózd meg, várd amíg kiereszti a levét, nyomkodd ki, keverj hozzá tojást és valamilyen lisztet (nálam paleo kenyér lisztkeverék került bele), majd süsd ki kókusz vagy oliva olajon. Isteni finom! NDK-s szendvics sütőben pirítottam meg mellé egy kis csemege karajt (felvágottat), paprika, laktózmentes mini mozzarella sajt, paradicsom és már is kész volt a tökéletes vacsora. Igen, igen, tudom hogy a mozzarella nem paleo, stb., de már párszor írtam nektek, hogy én nem vagyok “full-paleo”, inkább clean-eatinget követem. A sajtokról pedig nem tudok lemondani, igaz az intoleranciám miatt a laktózmenteseket kell választanom.
Ettem a héten melegszendvicset is, amit a már korábban is említett paleo zsemléből készítettem (paleo zsemle recept Szafi blogján, ami alapján készítem a zsemlém). Hihetetlenül finom! Nem tudok rá mit mondani 🙂 , ez a zsemle tényleg maga az álom. A zsemlét (lepényt 😀 ) félbe vágom, megkenem növényi vajjal, rá a csemege karaj és a sajt. Igen, igen, ketchup is került rá, egyszerűen nem melegszendvics a melegszendvics ketchup nélkül. Már nagyon érik, hogy ha elfogy a bolti, akkor csináljak házit. Kaliforniai paprika és uborka került mellé, tényleg királyi étek ez 🙂 .
A ketchup témára visszatérve – sok blogon, életmód tanácsadáskor olvasni azt, hogy “dobjunk mi mindent”, ami egészségtelen. Na, nálam ez egyenlő a pazarlással, és egyébként is, ételt nem dobunk ki. Akkor sem, ha egészségtelennek titulált. Nálam ez nem nyerő. Inkább lassabban használom el, DE NEM DOBOM KI.
Készült még bio étcsokis croissant is, ami hihetetlenül finom lett 🙂 ! Szintén Szafi recept alapján, fánk lisztkeverékből készült a tészta – a liszthez csak egy kis citromhéjat, eritritet, tojást, tojásfehérjét, vizet és egy kis bambuszrost lisztet kellett adni. Kör alakúra kinyújtottam a tésztát, majd körcikkekre, háromszögekre vágtam. Az egészet lekentem eritrites, vizezett tojássárgájával, erre szórtam rá az apróra vágott bio étcsokit (fél táblát), majd a háromszögeket feltekertem, sütőpapíros tepsire tettem, majd azokat is lekentem az eritrites-vizezett tojássárgájával. Be a sütőbe, és nem 15-20 perc alatt készre sültek. Az egész nagyjából fél órás művelet volt, és az eremény nagyon finom, igazi étcsoki ízű croissant. És nincs neki semmi mellékíze! Reggelire tökéletes 🙂 !
Palacsintát is sütöttem szintén, bevittem munkahelyre, egy pillanat alatt elfogyott mind 🙂 , pedig az is paleo volt. A munkatársak egyöntetűen kijelentették, hogy abszolút nincs semmi mellékíze, olyan mintha a hagyományos palacsintát ették volna. Vettem dinnyét, ugyanis imádom lehűtve, de mivel csak én eszem kettőnk közül, így nem szívesen vettem, mert féltem, hogy kevésbé gyorsan tudom enni, mint ahogy megromlik, de most hogy próbálom a gyümölcsök-zöldségek javára billenteni a mérleget már bátrabban merek olyanokat venni, amiket csak én eszek 🙂 .
Nemrég beszélgettem egy barátommal erről az egészről, és ott jött fel témának, hogy amikor Szegeden voltam egyetemista, milyen szeméttel tömtem magam (szó szerint). Szinte mindennaposak voltak a mirelit pizzák, az előre panírozott rántott hús, a porból készült “krumplipüré”, és a többi, arról már nem is beszélve, hogy mennyi energiaitalt ittam akkoriban. Ráadásul úgy, hogy kávé után egy üveg energiaital – egészen addig, amíg egy ilyen “combó” után nem kaptam pánikrohamot. Levert a víz, beszédültem, hevesen kezdett el verni a szívem, légszomjam lett, stb., ott úgy éreztem, hogy mindjárt meghalok. Hihetetlen, hogy milyen károkat tud okozni néhány láthatatlan dolog… Ne igyatok energiaitalt!
Nincs poszt Denisz nélkül! Uribugri után kifáradtan
azon gondolkodik, hogy milyen világban is élünk mi…
Egy másik érdekes tapasztalatot a munkám során szereztem. Egy családról érkezett jelzés, akikkel felvettem a kapcsolatot (függetlenül attól, hogy kitől, mivel kapcsolatban és kiről jön egy jelzés mindegyikkel foglalkozni kell), és ahol az anyukával sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy a gyermeke tanítónője egy konzervatív pedagógus nem jó szemmel nézi a szülők életmódját – ők ugyanis próbálják környezettudatosságra, egészséges életmódra nevelni gyermekeiket és ezáltal próbálnak kivonulni a fogyasztói társadalomból. Az anya minden nap maga főz, amit csak tudnak azt helyi gazdálkodóktól, “háztól” veszik meg, a kenyeret szintén anya süti otthon, multiknál, boltokban szinte soha nem vásárolnak (a tanárnő emiatt arra következtetett, hogy a gyerekek éheznek, mert a szülők soha nem vásárolnak be a T.sc.ban…). Az anya elmondta, hogy nem az van náluk, hogy csak az otthoni dolgokat ehetik a gyerekek, mert ha bolti kakaós csigát szeretnének, akkor vesznek nekik – más kérdés, hogy nem minden nap kapják meg. Ő úgy fogalmazott, hogy “nem tilos azt enni, inkább az a kérdés hogy mennyit esznek belőle a gyerekek”. A fenntarthatóság élő példáját láttam ebben az anyában, aki küzd a begyöpösödött gondolkodás ellen. Elmesélte, hogy hogy próbálják leszorítani a szemétmennyiséget, hiszen majdnem mindent újrahasznosítanak és komposztálnak, hogy turikból öltözködnek, és inkább átalakítják a ruhákat, vagy maguk varrják meg, fastfashion boltokba egyáltalán nem járnak. Ahogy beszélt, ahogy mesélt a családja életmódjáról végig az járt a fejemben, hogy mennyire magamat látom ebben az anyában – pontosabban azt, akivé X év múlva remélem, hogy én is válhatok.
Ez a család ugyanis Budapestről költözött le egy hegyen lévő faluba, egy olyanba, ami szerintem az egyik leghangulatosabb a környéken. Ő az a szülő, aki úgy döntött, hogy tárgyak és “megvásárolható” dolgok helyett inkább élményeket kíván nyújtani a gyermekeinek, ahol a család nem vonul ki teljesen a társadalomból, de amennyire csak tud annyira próbál visszatérni a természethez. Egyrészt nem egy egyszerű feladat ez, mert bizony szakítani kell a sok régi szokással, másrészt baromi összetett, de szerintem egyik dolog bevonzza a másikat egymás után. Csodálatos dolog, ha engem kérdeztek, tényleg olyan, amit érdemes lenne mindenkinek megpróbálni követni 🙂 …
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦