Közzétéve:

Filmajánló – Az interjú (2014)

Nagyon kevés az olyan vígjáték, amire azt mondanám, hogy “Zseniális”. A vígjátékokat nem azért szeretjük, mert zseniálisak, hanem mert megnevettetnek minket, kikapcsolják az agyunkat, és talán mert elhitetik velünk, hogy a világ egy jobb hely. A legtöbb vígjáték bugyuta, amolyan egyszernézős limonádé. Ritka az olyan vígjáték, amelyik a “bármikormegnézős” kategóriába esik, főleg azért, mert másodszorra sok poén már egyáltalán nem üt. Mégis, valószínűleg mindenkinek van egy listája, amin olyan vígjáték szerepel, amit bármikor megnéz, ugyanúgy nevet a vicceken, mint először – nálam eddig a Trópusi Vihar (2008) szerepelt ezen a bizonyos képzeletbeli listán, és most felkerült mellé Az Interjú is.

Nem egy vadonatúj filmről van szó, én mégis csak most fedeztem fel magamnak ezt az alkotást. Nem mondom, hogy túl elfogult lennék a színészgárdával kapcsolatban, mert sem magukat a színészeket sem valamely filmalkotásukat nem kedvelem úgy kimondottan. Nem is utálom őket, félreértés ne essék, de ők nálam amolyan “egyszernézős” filmeket készítenek. És akkor jött az interjú… De nézzük is először, hogy miről is szól?

Sokat nem szeretnék spoilerezni, de annyi már a trailerből is kiderül, hogy mi az alaphelyzet – adott két személy, akik a modern showbizniszben dolgoznak. Egyikük egy producer, másikuk pedig az, akinek egy beszélgetős showja van, amolyan igazi showman. Egy partyn Seth Rogen karakterének beszólnak, és úgy döntenek hogy bizony megcsinálják a legtutibb dolgot, amit ebben a szakmában elkövethetetnek – interjút készítenek a gonosz, kegyetlen, szívtelen diktátorral, Kim Jong Unnal. Azonban ahogy ezt sejteni lehet, feladatuk korántsem olyan egyszerű, mert ha az lenne, nem lett volna belőle film. Jön persze a CIA és egy terv a diktátor elmozdítására, amit a két férfinak kellene véghez vinnie.

Ennyit a történetről, ami valljuk be, elsőre talán nem is olyan nagy szám. De nem is ebben áll Az Interjú varázsa, hanem sokkal inkább a karakterekben, főleg a James Franco által játszott Skylark az, aki miatt megszerettem ezt az alkotást. De mégis miért? Nem, nem, Skylark egyáltalán nem egy igazi hős, sőt. Hihetetlenül és mérhetetlenül buta, így egy baromi jó és elgondolkodtató görbetükröt tart elénk és a mai világ elé (punitív populizmus, ugye?) Ő az, aki általában jót akar tenni (persze úgy, hogy abból neki is származzon haszna), ő az, aki hőssé szeretne válni, de mégis annyira buta az egészhez, ahogy van. A kedvenc jelenetem vele az, amikor megérkeznek Észak-Koreába, és beszédet tart. Gyönyörűen szónokol arról, hogy mennyire más az ember kívülről, majd a végére csak annyit tesz hozzá “… de legbelül mi mind fehérek vagyunk!”. Abszolút elcseszett-anti-rasszista szöveg 😀 … Csak úgy, mint ez az alsó …

“… vagy normális!”

Skylark tehát szerintem abszolút a mai embert mutatja be – azt, aki politikailag korrekt kíván maradni, de csak elárulja magát, csak kicsúszik a valódi gondolat, ugyebár Freud bácsi elszólalása… Az egész jelenet borzalmasan vicces és abszurd, dehát ugyebár ezért imádjuk mi a szatírát 🙂 … Egy másik kedvenc “eleme” a filmnek szintén Skylarkkal kapcsolatos, amikor már a vége felé jobban véd egy kiskutyát, mint a barátai életét, és egyetlen prioritás számára már csak az, hogy a kutya jól legyen. Hát, igen, lassan szerintem ez is jellemző lesz a mai korra – egy állatnak több joga van, mint egy embernek. És félreértés ne essék, itt most nem az állat és természetvédők ellen szólok, sőt!

Egyébként nem azt mondom, hogy ez a film úgy tökéletes ahogy van, mert egyáltalán nem az. Vannak benne elcsépelt vagy éppen erőltetett jelenetek, és van olyan is, amikor már neked ciki, hogy nézed. De ha benézünk a függöny mögé, akkor szerintem egy nagyon jó kis korkritikát láthatunk, ami miatt saját magunkon is képesek vagyunk nevetni. Érdemes megnézni, ha másért nem is, csak az általam említett két jelenet miatt 🙂 …

Egyébként, mint az közismert tény, a film be lett tiltva Észak-Koreában. Mondjuk, ha megnézitek, akkor szerintem ez egy abszolút érthető reakció volt egy diktatórikus rendszertől 🙂 … Enyhén szólva kifigurázó jellegű a mű, ami elég sok botrányt kavart. De hát milyen másmilyen lenne egy igazán jó szatíra 🙂 ?