Közzétéve:

Praktika – Naprendszer statement nyaklánc (+tutorial!)

Mostanában sokszor eszembe jutott, hogy a blogot sokáig amolyan tutorialos blognak szántam, és bizony a tutorialok eléggé elmaradtak mostanában… Így kapóra is jött, hogy érkezett egy megkeresés, hogy készítsek el egy statement nyakláncot, a naprendszerünkben található bolygókról – mivel ilyesmit még sosem csináltam, így kapóra is jött, hogy mindig húztam-halasztottam a tutorial készítését, mondván hogy majd ha valami “újat” csinálok. Hát, most sikerült 🙂 …

Először is, amire szükségünk lesz: 
– nyomtató + papír (az nincs rajta a képen 🙂 …)
– olló
– papír + ceruza a sablonrajzoláshoz
– extra erős ékszerragasztó
– több méretű, magas peremű medálalap
– különböző fogók
– lánc alap
– üveglencsék
– delfinkapocs
– szerelőkarikák
– filc

A beszerzések utáni fő feladatunk nem más, mint megkeresni a megfelelő képeket, méretezni őket és kinyomtatni. A képek keresését – a legegyszerűbb megoldással – Google-el szoktam keresni. Ha nagyon korrektek akarunk lenni, akkor a keresési beállításoknál választható egy olyan opció is, hogy szabadon alakítható, módosítható képek, ezeket ha használjuk, akkor elméletileg nem lehet semmilyen jogi gondunk. Mivel én bolygókról kerestem képet, egyszerűen csak beírtam a nevüket és lehetőleg olyat töltöttem le, ami az űrből lett fényképezve, hogy élethűbb legyen a kép.
Jöhet a méretezés. Ezt régen Word-ben csináltam, aminek elég jó a képkezelője, de mivel a nyomtatóm a képeket viszonylag sötéten nyomja ki, ezért rászoktam a PS-re, aminél kicsit többet lehet módosítani, így egyszerre világosítottam is pár árnyalatot a bolygók színén, majd szépen méretre igazítottam őket, és kinyomtattam.
Ha ezzel is megvoltunk, jöhetnek az üveglencsék felragasztása. Ezt általában az extra erős ékszerragasztóval végzem – a lencse lapos oldalát jól bekenjük, majd a képre helyezzük. Egy pár másodpercig még módosíthatunk rajta, ha esetleg elcsúszott a lencse, de fontos hogy ezt azonnal korrigáljuk! Ha az összes lencse felkerült, akkor “prés alá” helyezem őket (itt most a még hátralévő, tanulnivaló füzetek voltak a prés :))) …). Ennek a ragasztónak a teljes száradási ideje 12 óra (igazából hamarabb megszárad), ezért egész éjjelre így hagytam.
Másnap jöhetett a mókásabb meló – vágjuk körbe a lencséket úgy, hogy ne maradjon a szélén papír 🙂 ! Ebben az állapotban ragaszthatóak a medálalapba a lencsék, de ezzel még kicsit várjunk 🙂 !
Sok olyan alkotó van, akik pl. szépen körbevágják a képet és csak úgy nyomtatják ki, én egy kis szélét mindig szoktam hagyni a biztonság kedvéért. Olyanok is akadnak, akik először kivágják az alapot és utána ragasztják fel a lencsét, ez igazából ízlés dolga. Én így szoktam meg, nekem így biztosabb a dolog 🙂 .

Eddig egyszerű volt a feladatunk, most jön az a rész, ahol bonyolódni kezd a dolog.
Először is, állítsuk bele az alapokba a lencséket (ne ragasszunk még!), és szépen pakoljuk a bolygókat egymás mögé sorba úgy, ahogy jönnek. Ezután szépen egyesével rajzoljuk körbe őket egy sablonra. Először én egy ívet rajzoltam, ahogy szeretném hogy ívesedjen a medál, és ez volt az a vezérfonal, amire ráállítottam a medálokat. Figyeljünk oda, hogy a sablonrajzolás egy viszonylag nehéz feladat, főleg mert a ceruza és az alapok széle csalóka, és bizony pár miliméteres különbségek fognak adódni! Azért a biztonság kedvéért helyezzük rá a medálokat, és ha kell, akkor korrigáljunk.
Ha kész a papírsablon, akkor helyezzük rá egy filcdarabra, majd vágjuk körbe. Ez itt a nagyon-odafigyelős-káromkodós rész, ugyanis a papír majd ide-oda fog csúszkálni és bizony mindig igazítanunk kell vissza. A sablont egyébként rögzíthetjük is, én ezt csak azért nem szeretem alkalmazni, mert szerintem a papír behorpasztása biztosítótűvel többet csal a körbevágáson, mint a folyamatos igazgatás. De ízlések és pofonok, lehet valakinek így jobban bejön a technika 🙂 !
Ha készen van akkor helyezzük rá a medálokat, biztonságképp ismét!
A következő lépés egy fun-part lesz, ugyanis a két szélső medál kivételéven szépen szippentsük le a medáljaink fogókáját harapófogóval. Jobb megoldás, ha olyan medálokat használunk “köztesmedálnak”, amiknek eleve nem is volt fogókája, de sajnos én olyat ebben a stílusban nem találtam. A két szélsőére azért figyeljünk oda, nehogy véletlen lecsippentsük a fogókájukat, mert akkor nem lesz mire a láncunkat tenni 🙂 …

Ezután visszatérünk a filc alapunkhoz. Ismét szükségünk lesz a ragasztónkra, és ebből egy bőséges réteget kenünk a sima filcre – figyeljünk oda, hogy arra a részére kerüljön a ragasztó, amelyikre majd a medálalapok fognak, de még nem ez a rész jön 🙂 – hanem a keményítés! Ugyanis ez a ragasztó baromi jól kikeményíti majd a filcet, egy nagyon klassz kis alapot fog képezni. Ha a ragasztó megszáradt, akkor kerüljön rá egy második réteg is, itt már több figyelmet fordítva a medálok közötti összekötőrésznek, hiszen ugyebár az lesz a lánc legsérülékenyebb része.
Akik “sima” medálalappal dolgoznak, azok ezt a lépést hagyják ki. Nekem duplaoldalú medálalapom volt, ezért a medálok másik oldalát, ahová nem a lencse fog kerülni, muszáj volt kitöltenem valamivel – ide is filcet vágtam, ugyanis pont olyan vastagságú volt a filc, mint a medálalap pereme. Ezeket a filcdarabokat jól belenyomkodtam, majd egy éjszakrára ismét hagytam a ragasztókat száradni.
Másnap szinte első dolgom volt a medálalapok filces felének és a filc alap összeragasztása. A széleket még mindig hagyjuk ki, illetve azért nem ragasztottuk még bele a papírokat sem a medálalapba, mert így könnyen forgathatjuk úgy őket, hogy a levágott fülek fele az egy másik medálalapra nézzen, jótékonyan eltakarva így a levágást (mert az sajnos ugye meglátszik). Ez ha kész, akkor ismét berakjuk a füzetprés alá a már szinte teljesen kész nyakláncot, és ott állni hagyjuk estig (vagy másnap reggelik, attól függ ki hogy dolgozik, azért egy 6-8 órát szerintem érdemes pihenni hagyni).
Ha letelt az idő, akkor kivehetjük a présünk alól, és levághatjuk a filcről a maradékot – ezért hagytuk ki a széleket mind a keményítéskor, mind az alapok felragasztásakor, ugyanis így könnyebb bánni a filccel, könnyebb vágni, és felesleges ragasztót se használtunk el. Ha helyére igazítottuk a filceket, akkor kenjük be ragasztóval a medálalapok alatt kimaradt széleket, illetve nagyon figyeljünk oda a két medálalap közötti részekre, ahová szintén kenjünk ragasztót, hogy a medálalapokat az is összetartsa!

És most tartunk ott, hogy lassan végeztünk, és az utolsó simításokat kell csak elvégeznünk. 3 lépésünk maradt hátra igazság szerint.
Első lépés nem más, mint az üveglencsék beragasztása a medálalapokba. Ki hogy ragasztja bele, én általában a lencse szélét ragasztózom be, hogy ne legyen a kép hátuljának semmi baja, ne áztassa el a ragasztó, stb. Ha a lencsék is a helyükön vannak, akkor ismét bekerülhet a már kész medál a présünk alá, és másnap elvégezhetjük az utolsó lépést – vagyis a lánc felhelyezését. Erre csak néhány szerelőkarikára, láncalapra és egy delfin kapocsra van szükségünk. Két láncvégből vágjunk megfelelő méretűt, egyik felére helyezzük fel a delfinkapcsot, a másik két végére pedig egy-egy szerelőkarika segítségével rögzítsük a statement medált.

Nem mondom, hogy egyszerű feladat volt, minden esetre feladta a leckét a megvalósítás kitalálta, de azt kell mondjam, hogy a végeredményt látva büszkeség tölt el 🙂 ! Egyébként a történethez hozzátartozik az is, hogy kétszer kellett ezt a medálalapot megcsinálnom, ugyanis első alkalommal egyrészt, rossz sorrendben helyeztem fel a bolygókat (ugye, földrajz 3-as…), másrészt elbalfékeskedtem, és az első verziónál a keményítést azt a filc “ember felöli” oldalán terveztem, viszont a ragasztótól nagyon furcsa, érdes felülete lett az anyagnak, így inkább újrakezdtem. Második alkalommal egyébként jóval gördülékenyebben mentek a dolgok, nem véletlen mondják azt, hogy a gyakorlás teszi a mestert 🙂 …

Annyit szeretnék kérni, hogy aki netán kedvet kap a leírásom alapján egy statement nyaklánc elkészítéséhez, és ezt meg is valósítja, az hivatkozzon erre a bejegyzésre, mint tutorialra 🙂 ! Nagyon szépen köszönöm előre is !