Talán többen tudjátok, hogy Trish szakdolgozatát a gothok olvasási szokásairól írta, és ezen apropóból interjúztatott meg – többek között – engem is. Bár maga az interjú több mint egy éve készült, most Trish megosztotta saját blogján , és az engedélyével most én is közzéteszem itt, ugyanis szeretném, ha nálam is nyoma maradna, hiszen borzalmasan megtisztelőnek tartom, hogy felkért engem erre az interjúra 🙂 !
Fő téma természetesen a gothok olvasási szokása, a szubkultúra bemutatása, illetve az MGC. Ha nem hallottátok volna még, akkor most megragadom a lehetőséget, hogy hírdessem picit: MGC weboldala és MGC Reboot FB csoport.
Mint szociálpedagógus, az oktatói, csoporttársai, (gyakorlaton) a munkatársai hogyan viszonyultak, illetve viszonyulnak önhöz, az ön által képviselt stílushoz?
Elég sok vicces, érdekes történet született már a stílusomból mind az egyetem, mind pedig a munkám során. Egyik legelső félévben történt, hogy néhány szaktársammal kint ültünk az udvaron, és az egyik srác elkezdte mondani, hogy mennyire nem szereti a rapereket, hipstereket, de a legjobban a goth-okat gyűlöli. Néztem rá, többiek is figyeltek, ő is rámnézet „Miért? Te is goth vagy?” 😀 A vicces, hogy később eléggé jóban lettünk, simán el tudtunk beszélgetni.
A munkatársaimnak legtöbbször az tűnik fel, hogy feketében járok, illetve a legtöbben a pókos kitűzőmet nézik meg. Egyik védőnő egyszer meg is jegyezte, hogy soha nem gondolta volna, hogy egy nő önszántából pókot tűzne ki 😀 .
Az ügyfelek is meglepően pozitívan fordulnak felém, igaz, visszafogottan öltözködöm, hiszen nem szeretnék egy babonás cigány családot „megijeszteni” koponyás kiegészítőkkel. Egyébként, az ügyfeleknél is azt vettem észre, hogy ha érdeklődsz irántuk, látják rajtad hogy segíteni szeretnél rajtuk, és minden tudásodat beveted, hogy segíts rajtuk, akkor a többség nem a külsődet fogja megítélni, hanem úgy fog rád gondolni, hogy „Az a családsegítő, aki ennyit dolgozott azért, hogy a gyerekeknek ne legyen baja…”. Jobb esetben persze, mert kivételek mindenhol vannak.
Egyébként azt kell mondanom, hogy szerencsém van, mert úgy érzem, hogy sokan elfogadnak, igaz manapság eléggé „corporate goth”-á váltam, így az „avatatlan” szemek számára csak annyi tűnhet fel, hogy általában feketében és viszonylag elegánsabban öltözködöm, illetve „furcsa” kiegészítőim vannak, pl. a már említett díszes pók kitűző a kabátomon 🙂 .
Érezte már úgy valaha, hogy hátrányos megkülönböztetés érte a kinézete, a szubkultúrába való tartozása miatt? Tapasztalatai szerint a könyvtárosok általában mennyire viselkednek a könyvtári etikának megfelelően, amikor egy extrémebb szubkultúra tagja jelenik meg az adott intézményben?
Igen, természetesen már voltam „leszólva” a kinézetem miatt, annak örülök, hogy ez sokszor a fiataloktól jön, a felettem lévő korosztályok általában pozitívan viszonyulnak hozzám és a stílusomhoz is, így úgy gondolom hogy nagy szerencsém van.
A könyvtárosok velem mindig kedvesek, segítőkészek. Bármikor kérdeztem, mindig kedvesen fordultak hozzám, megfelelő információval láttak el, stb., nem lehet panaszra okom. Ha ebből indulok ki, akkor úgy gondolom, hogy egy könyvtárosnak nem jelent gondot megfelelően viselkedni, ha egy punk frizurás srác lép oda hozzájuk, vagy épp egy elegant lolita. Egy jó könyvtáros – és egy jó ember – véleményem szerint nem a külsőt látja, hanem az érdeklődést, és a segítségnyújtást nem tagadja meg csak a kinézet miatt.
Mit gondol, mennyire tér el a szubkultúra tagjainak olvasási szokásai a nem az ezen szubkultúrába tartozó emberek szokásaitól? (mennyiségileg, illetve minőségében)
Minőségben mindenféleképp. Azt vettem észre, hogy a goth-ok különösen szeretik a „dark” fantasykat, krimiket, és természetesen horrorokat, „gothic novel”-eket. Különösen vonzza őket a furcsa, sötét hangulatú írások.
A mennyiség már egy más kérdés. Szívesen mondanám azt, hogy igen, sokkal többet olvasunk mint „mások”, de ez változó. Az tény, hogy ritkaságszámba megy az a goth, aki ne szeretne olvasni, de a többség tanuló, anyuka, vagy épp dolgozik, így egyénfüggő, hogy ki mennyit olvas. Van, aki naponta 2-3 órát is, van aki hetente engedhet meg ennyit magának.
Milyen helyet töltött be az ön életében a Magyar Gothic Club? Milyen visszajelzéseket kapott annak idején?
Abszolút központi helyet, ezzel keltem, ezzel feküdtem, amikor géphez jutottam az MGC-vel foglalkoztam. A gimnázium első évében alapítottam, és az érettségiig képes voltam adminisztrátorként foglalkozni vele, ami nálam 5 évet jelent, ugyanis nulladikos is voltam. Nagyon sokat jelentett nekem, amolyan második családommá vált, sokan „Anyu”-nak, illetve „Nagyi”-nak is neveztek viccből 🙂 . Leírhatatlan, hogy milyen sokat jelentett nekem az MGC, hiszen számíthattunk egymásra, barátok voltunk, és bár minden bizonnyal az emlékeim az évek során megszépültek, de tényleg csak a sok jóra tudok visszaemlékezni, melegségben a szívemben, pedig bizony nem volt konfliktusmentes az az időszak.
Visszajelzésekkel kapcsolatban elég sokat kaptam, persze a legtöbben örömmel fogadták, örömmel csatlakoztak hozzánk, bár sose csináltunk „meggyőzőkampányokat”, inkább mindenkinek szabad volt jelentkeznie, aki úgy gondolta, hogy jól érezné magát nálunk. Az emberek többsége körében nem éltek gothok, vagy nem tudott róla, így fontos volt ez a kis löket, hogy a goth közösségek kialakulhassanak.
Milyen hatással volt a goth szubkultúra „életének” alakulására?
Nem hiszem, hogy olyan nagy hatással lettünk volna a goth szubkultúrára, inkább az egyének életében töltött be az MGC szintén egy fontos, központi szerepet. A goth közösségeket közelebb hoztuk picit, hiszen a tagjaink sok találkozót szerveztek, sőt, igényelték is ezeket a találkozókat, amik – nagy örömömre – még ma is tartanak. Az emberek többségének kellett ez a kis közösségi támogatás, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben, közelebb kerüljenek egymáshoz.
Milyen volt az MGC összetétele? Körülbelül mennyi tagot számlált?
A tagszám sokszor volt változó, volt hogy 500-600 tagunk is volt, ebből „aktív” olyan 50 tag lehetett (aki Fórumon beszélgettek, eljártak találkozókra, stb.), de sokan voltak akik pl. csak a magazinnal foglalkoztak, abba írtak, Fórumon pedig ritkán jelentek meg.
Összetétele vegyes volt. Férfiak, nők, fiúk, lányok egyaránt. Voltak családapák és családanyák, egyetemisták, gimnáziumban vagy szakközépiskolában tanulók is, a legfiatalabb tagunk 14-5 éves lehetett (13 éves kor alatt nem lehetett regisztrálni), a legöregebb pedig 45.
Véleménye szerint mennyire volt sikeres az MGC magazinja? Milyenek voltak a visszajelzések? Melyek voltak azok a témák, amelyek sokaknak felkeltették az érdeklődésüket? Mire volt leginkább igény? Mi nyerte el leginkább az olvasók ízlését?
Elég sikeres volt mind a tagok, mint pedig a „kívülállók” számára, ugyanis sokszor írták, hogy ők nem tagok, de szívesen olvassák a magazint. A magazin cikkjeinek többsége a tagjaink verseiből, novelláiból állt, de természetesen különböző cikkeket (pl. koncertbeszámolókat, könyvajánlókat, stb.) is közzétettünk, többnyire „goth” témában.
Úgy gondolom, hogy a legtöbb otthon írónak – legyen az goth vagy nem goth – egyformán fontos, hogy ne csak a „fióknak” írjon, így sokuknak rengeteget jelentett az, hogy volt egy hely, ahol az írásaik megjelenhettek.
Igény egyaránt volt a versekre és az ismeretterjesztő cikkekre is, szívesen olvasták és szívesen írták is őket a tagok. Kezdetben a Magazinnak még nem volt „magazin”-formája, ha beérkezett egy írás, azt rögtön közzétettem, később már címlapot kapott, minden hó első napján jelent meg, stb, mondhatni „megkomolyodott”, akkor többen is kezdték el olvasni. Egyébként bárki beküldhetett cikket, nem voltak „állandó írók”, bár voltak olyanok, akik szinte minden számba írtak.
Mi motiválta arra, hogy „egyengesse” ennek a szubkultúrának az alakulását?
Magam sem tudom. Nem is igazán a szubkultúrát „egyengettem”, inkább a tagjainak próbáltam segíteni, amiben csak tudtam. Volt, akinek abban hogy megteremtettem egy olyan közösségi oldalt, ahol találkozhatott városbeli, környékbeli gothokkal, néha azzal hogy meghallgattam valaki problémáját, lelki gondját. Egyébként az MGC inkább az én utamat egyengette, hiszen abban az 5 évben (képzeletlenül igaz, de hatalmas lelkesedéssel) sok olyan feladatot végeztem el, amit mondhatni ma is kell a munkám miatt. Volt, hogy öngyilkossági krízisben segítettem, volt hogy valakinek a megélhetési gondjait hallgattam meg.
Egyébként az, hogy létrehoztam az MGC-t főleg abból a „vágyamból” fakadt, hogy bár voltak goth „közösségi” oldalak, mégis nem éreztem őket „közösséginek”. Az emberek csak úgy „eléltek” egymás mellett, nem igazán volt kommunikáció ott. És nekem ez borzalmasan hiányzott. Természetesen én is tagja voltam az LD50-nek, illetve a VampireFreaks-nek is, de valahogy egyiknél se volt fontos a Fórum és a Személyes üzenetek, pedig szerintem ezek elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy egy jó közösség kialakuljon.
Az ön életében, az ön számára mennyire fontos a műveltség, olvasottság? Feltételezései szerint hogy vélekednek e téren a goth szubkultúrába tartozó emberek?
Számomra nagyon fontos mind a műveltség, mind az olvasottság. Amolyan „victorian lady-ként” szeretném magam látni, aki művelt, olvasott, okos, és még a kézművességre is van ideje. Túlidealizált kép, de úgy gondolom, hogy jó lenne ilyennek lenni 🙂 .
A goth szubkultúra tagjai nem csak a szép ruháikra büszkék, hanem arra is hogy műveltek, így szerintem számukra is fontosak ezek a szempontok. Szeretünk úgy gondolni magunkra, mint művelt, okos emberekre 🙂 .
Milyen szép-, szórakoztató-, szakirodalmat olvas ön szívesen?
Be kell vallanom, hogy mostanában nem sok szépirodalmat olvastam (pár hónappal ezelőtt ez még nem így volt, akkor sokat olvastam, volt rá időm, stb., csúnya a kifogás, de igaz). Szépirodalomban nagyon szeretem az ifjúsági regényeket, illetve a Bronte és Austen könyveket 🙂 .
Szakirodalmat rengeteget olvasok. Főleg pszichológiai és szociológiai könyveket szeretek forgatni, imádom a különböző kutatásokat és azok elemzését forgatni. Jelenleg egy Andorka könyv van az asztalomon, ugyanis majd fontos lesz a Mester-szaki felvételnél, manapság azokat könyveket olvasom, amik ki lettek adva kötelező irodalomnak a felvételi beszélgetésre 🙂 .
Véleménye szerint jellemző-e „sznobságból”, divatból olvasni a szubkultúrán belül bizonyos szerzőket?
Igen, elég sokszor előfordul. Poe, Lovecraft, Ana Rice szinte „kötelező” irodalom, műveiket „kötelező” olvasni egy valódi gothnak, és természetesen tisztában kell lenni velük. Arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc íród/költőd, egy ebbe a szubkultúrába tartozó emberkének szinte „kötelező” azt felelnie, hogy „Természetesen Poe”.
Ezeknek az íróknak a munkásságát természetesen mind tiszteljük és nagyra becsüljük, de úgy gondolom, hogy akadhat olyan is, aki bár kedvenceként megjelöli valamelyiküket, előfordulhat olyan hogy valaki sosem olvasta őket. Én pl. Lovecraftot még sosem olvastam, nem is szoktam „kedvenceim” közé sorolni emiatt.
Meglátása szerint melyik társadalmi rétegből választják leginkább ezt a szubkultúrát?
Szintén változó. A jómodú, „polgári” család gyermekei ugyanúgy, mint a szűkös anyagi helyzetben élő „munkáscsaládok” gyermekei. A goth gyökere inkább az életesemények összességében keresendő mint a társadalmi rétegben. Bár goth kőművessel még nem találkoztam 🙂 , de hivatását, munkáját tekintve asztalossal, fodrásszal, fordítóval, tanárral már igen.
Mit gondol, jelenleg Magyarországon vajon hányan definiálják magukat gothnak, ezek közül vajon mekkora lehet a „keménymag”, és mennyi lehet annak az aránya, akik nem jellemzik magukat ekként, ám mégis valamilyen okból kifolyólag a szubkultúrához tartoznak? Fogy, növekszik vagy inkább stagnál ez a szám?
Szerintem a „keménymag” olyan 5-6000 főt számlál, míg azok, akik nem vallják magukat gothnak, de hordozzák magukban a szubkultúrát, olyan 10-15ezer fő, becsléseim szerint.
Fogy, egyértelműen. Sokan valóban „kinőtték” ezt a stílust, illetve már sok fiatal a mainstream kultúrában találja meg „önmagát”, már annyira nem menő kilógni a sorból, mint pár évvel ezelőtt. Nagyon kevés fiatal goth-al lehet találkozni, ennek pontos okára egy alapos szociológiai kutatás kellene, de ilyen méretűt és ilyen témájút sajnos nem nagyon remélhetünk 🙂 . Abban szinte biztos vagyok, hogy 5-10 évvez ezelőtt ugyanerre rákérdeztünk volna, akkor a számok majdnem duplájuk lettek volna.
Ön szerint milyen a mai goth színtér? Tapasztalatai szerint az elmúlt 10 év során mennyiben változott minőségi és mennyiségi szempontból? Milyen irányba mutatnak ezek a változások?
10 év alatt, de már 5 év alatt is sok változás ment végbe. Míg pár évvel ezelőtt ez amolyan „tinédzser” dolog volt, mára már inkább a fiatal felnőttek korában jellemző. Persze ez magyarázható azzal is, hogy akik 10 évvel ezelőtt még csak a 10-es években jártak, mára már fiatal, dolgozó felnőttekké váltak.
Jómagam nagyon régen láttam már ‘tizenéves’ gothot. Valahol ez lehet pozitívum és negatívum is, hiszen a fiatal felnőttek minden bizonnyal azért olyanok, amilyenek, mert „nem tudnak mások lenni”, míg egy tinédzser a befolyásolhatóbb a kortársai által. „Utánpótlás” szempontjából természetesen ez nem túl biztató.
Érdekes mód, amikor én voltam tizenéves, akkor volt egy nagyobb „baby-bat-boom”, ami rengeteg embert „megfertőzött”, mondhatni rengetegen váltak gothhá. Az ilyen „boom”-ok hátránya az hogy a fiatalok látták valahol a stílust, megtetszett nekik, felvették, mindenféle háttér-információ nélkül. Ez természetesen nem kifejezetten gond, hiszen a többségben él a vágy, hogy megismerje a szubkultúrát, de sajnos vannak olyanok is, akik erre nem éreztek késztetést, így pont sokunk számára a „lényeg” veszett ki a dologból, vagyis minden, ami goth a ruházati felszín alatt.
Mennyi a legidősebb olyan ember életkora, aki itt, Magyarországon él és a goth szubkultúrához tartozónak vallja magát? Tudomása szerint hány éve, milyen rég óta tagja a szubkultúrának az az ismerőse, akiről úgy gondolja, hogy a legkorábban „csatlakozott” itt Magyarországon?
Még az MGC tagja volt egy akkor 45-50 éves családapa. „Legidősebb magyar goth”-ként én őt ismertem. Rajta kívül ismerek egy kb. 35 éves nőt.
Amikor gimnáziumba jártam (valahogy az egyetemen már nem voltam olyan feltűnő mint egy városi gimnáziumban 😀 ), akkor volt pár olyan tanárom, akik megjegyezték, hogy amikor tinédzserek voltak, akkor ők is hasonlóképp öltöztek. Egyikük ma egy református lelkész és hitoktató (református gimnáziumba jártam), ő a 80-90-es években volt „fiatal”, és sokszor elmesélte, hogy ő és az „alteros” haverjai mindig The Cure-t hallgattak, felnyírták a hajukat, fekete ruhákat húztak, és ültek és cigiztek, meg együtt olvastak, mondhatni „gothok” voltak.
Egy másik tanárom egy amerikából származó angol lektor volt, bár ő már nem él az országban, de ő is sokat mesélt nekem a „fiatalkorából”, amikor Sisters of Mercy-t meg Bauhaust hallgattak a barátaival. Őt nagyon bírtam, sokszor adott fel nekünk „Goth zeneszövegeket” lefordítani, nagyon király volt 😀 .
Van-e olyan ismerőse, illetve tud-e olyan személyekről, akik gothnak vallják magukat, és egyáltalán nem használnak számítógépet, internetet? Ha nem, akkor az ön feltételezése szerint létezhet ilyen napjainkban?
Szerintem ilyen nincs, és nekem sincs ilyen ismerősöm. A mai „modern” korban szinte lehetetlennek tartom, hogy legyen valaki olyan, akinek ne lenne számítógépe, olyan az ma már mint az ágy vagy a hűtőgép, szinte kötelező darab. Egyre több embernek van okostelefonja, ami szintén a „modernizációhoz” tartozik.
Melyek azok a szakmák, amelyeket az ön goth ismerősei leggyakrabban választottak?
A legtöbben valamilyen „humán” szakmát választanak, pl. tanár, szociális munkás, ilyesmi. Olyat is ismerek, akinek saját étterme van, és van olyan is aki alkalmi munkákból kénytelen élni. Én úgy látom, hogy a legtöbb goth valami olyan szakmát, hivatást választ, aminek valamilyen szinte köze van az emberek segítéséhez vagy az élet jobbátételéhez.
Mit gondol, mennyire befolyásolja az a barátkozást, párválasztást, hogy valaki milyen szubkultúrához tartozik?
Amíg meg nem ismertem a jelenlegi kedvesem, addig azt gondoltam, hogy borzalmasan. Nagyon szeretem Lev Tolsztoj következő idézetét: „A zene az emóció gyorsírása”. Sokáig azt gondoltam, hogy az azonos zenét kedvelő emberek lelke ugyanarra az ütemre rezdül, csak ők alkothatnak „tökéletes párt”. Ám tévedtem, hiszen a jelenlegi kedvesen kívül eddig csak rocker/goth srácokkal jártam, és hát a végeredményt ismerve mindnek vége lett egyszer.
Mostani véleményem szerint tehát, természetesen vonzóbb egymásnak az ugyanolyan szubkultúrát kedvelők, vállalók, de ha valakinél ez egy „feltétel”, akkor az szomorú. Én jobban szeretnék hinni a „szabad szerelemben” :))))
Meglátása szerint van-e olyan más szubkultúra, irányzat, amellyel a goth mondhatni szemben áll? Melyekkel barátságos a viszony?
Véleményem szerint nincs ilyen irányzat vagy szubkultúra, a goth egyedül a mainstreammel áll szembe 🙂 . Persze konfliktusok emberek között mindig voltak, és mindig is lesznek, másnak lehet erről más a véleménye.
Barátságos viszonyban minden bizonnyal a hozzá közel álló más „underground” szubkultúrákhoz van, esetleg olyan hozzá közel állóakhoz, mint pl. a lolita.
Az ön tapasztalatai szerint inkább a fiatalabb vagy az idősebb korosztály képviselteti magát a goth-jellegű eseményeken?
10 évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy inkább a fiatalabbik, de ma azt mondanám hogy egyértelmű, hogy inkább az „idősebb”, olyan értelemben hogy inkább a 18-20 év felettiek, mint a 16-8 évesek.
Ön milyen, a szubkultúrához kapcsolódó weboldalakat, blogokat, stb. látogat szívesen?
Rengeteg blogot követek, köztük természetesen goth blogokat is, szeretem őket olvasni, ezen kívül még a különböző közösségi oldalak adta lehetőségekkel is szeretek élni (pl. Facebook, Tumblr, stb.), ahol szintén sok csoport, oldal áll az érdeklődők rendelkezésére. Ezeket jobban szeretem, mint azokat a goth oldalakat, ahol csak cikkek találhatóak meg, persze félreértés ne essék, azok is kellenek, de jobb szeretek „valódi” emberekkel beszélni.
Mit gondol, milyen hatással van, milyen szerepet tölt be a Gothic.hu a magyar goth emberek, illetve a szubkultúra „életének” alakulásában?
Azok, akik válaszokat keresnek, hogy jobban megértsék, hogy mi is az a goth, azoknak tökéletes. Számomra óriási nagy hibája az oldalnak, hogy nincs neki közösségi oldala, óriási hiányérzetet kelt bennem. Hiányzik róla.
Egyébként szeretem olvasni az oldalt, főleg a szakdolgozatokat, érdekes dolgokat tudhat meg belőlük az érdeklődő.
Mennyire tartja fontosnak a dalszövegek mondanivalóját, jelentését? Van-e olyan zeneszám, amit „goth himnusznak” nevezne?
Számomra nagyon fontos egy zenének a mondanivalója is, sőt, sokkal fontosabb mint pl. a hangzása. Én a zenéket a szövegekért szeretem hallgatni.
Goth himnusz? Huhhh … Nagyon-nagyon-nagyon nehéz feladat. Legelőször egy Lacrimosa szám jutott eszembe, de sajnos itt befolyásolt a Lacrimosa iránti óriási szerelem 🙂 … Még baby-bat koromban hallottam egy zenét (sajnos se az előadót, se a számot nem találom azóta se …) , amiben magas női, mély férfi énekhangtól, hörgésen át minden volt, rengeteg hangszer, icipici „industrial” rész, hihetetlen jó szám volt, mintha az összes goth nótát valaki „eggyé” gyúrta volna. Szerintem ha lehetne, akkor ezt a számot választanám goth-himnuszként, a sokszínűsége miatt.
Mit gondol a volt LD50 közösségi oldalról?
Nem tudok róla rosszat mondani, egyetlen „hibája” számomra az volt hogy a túl sok felhasználó miatt néha picit kaotikussá vált számomra. Ezért nem szerettem annyira azt az oldalt. Jó volt, mert rengeteg embert ismerhettem meg általa, sok barátot szereztem ott, de a „túlzsúfoltság” miatt a Fórum – számomra legalábbis – szinte olvashatatlan volt, hiszen minden másodpercben 10-15 hozzászólás érkezett a témához, mire írtál volna választ, a témát le is zárták 🙂 …
Annyi bizonyos, hogy hatalmas tiszteletet érdemelnek a készítők a több éves munkájukért, amivel sokaknak „menedéket” nyújtottak 🙂 .
A szubkultúra melyik aspektusa a legfontosabb az ön számára? (pl. események/rendezvények, zene, mentalitás, hasonló érdeklődésű ismerősi kör, öltözködés, stb.)
Szintén egy jó nehéz kérdés. Számomra a legfontosabb a goth szubkultúrában talán az az egyfajta „lelki berendeződés”, amivel egy goth rendelkezik – tolerancia, humanitás, empátia, szolidaritás. A legtöbb goth ugyanis ilyen, sajnos akadhatnak kivételek, de azt hiszem nem jellemző. Egy goth ezekről ismerhető fel – milyen másokkal, hogyan vélekedik embertársairól, mennyire érzékeny a problémákra.
Ami ezzel szorosan összefügghet, és számomra másik nagyon fontos dolog az az értékrendszer, ami szintén a fentebb említett aspektusokon alapul.