3. nap – A drogról és alkoholról alkotott nézeteid

Na, azt hiszem ez egy elég érdekes téma, főleg, mert mindkét végzettségemmel kapcsolatos a dolog (a szociálpedagógus preventív tevékenységeket végez ezekkel kapcsolatban, illetve dolgozhat elvonókon is, a kriminológus pedig a bűntettek viszonylatában vizsgálja a drog-, és alkoholfogyasztást). Minden esetre azt hiszem az én hozzáállásom eléggé ambivalens mindkét témával kapcsolatban, most megpróbálom ezeket összefoglalni.

Kezdjük az alkohollal, azt hiszem azt rövidebben le tudom írni. Az alkoholt tiltani nem lehet, ahhoz már túlzottan is benne foglaltatik a kultúránkban (gondoljunk csak bele az amerikai alkoholtilalomra, amelynek célja az volt, hogy visszaszorítsa a bűncselekményeket, és ugye ennek pont visszájára sült el, ugye-ugye Capone bácsi…), tehát az alkohol teljes tilalma lehetetlen. Azt is tudjuk, hogy a különböző alkoholoknak jótékony hatása van az emberi testre (bor, sör), de a túlzott fogyasztás az senkinek se tesz jót (alkoholizmus).

Az alkalmankénti alkoholfogyasztás és a rendszeres kocsmázás között van különbség. A Szilveszterkor megivott 1-2 pohár pezsgő, vagy a nyárestén elszürcsölgetett koktél szerintem senkinek sem árt meg, ellenben ha minden nap tajtrészegre isszuk magunkat, az bizony évekkel rövidítheti meg az életünket. Az, hogy ki mennyit bír, az abszolút egyénfüggő, és az bizony nem árt, ha az ember ismeri a saját határait, és azokat megtartja.

És mi van a droggal? Na, a drog már egy jóval bonyolultabb, összetettebb kérdés szerintem, főleg mert hivatalosan a nikotin, a koffein (mondjuk az alkohol is) a drog kategóriájába esnek bele, így most egyértelműen a tudatmódosító szerekre gondol a kihívás kiírója (jajj, ezek a szakszavak!), így most én is ilyen értelemben fogom használni a drog szót.

Szerintem a legfontosabb mindig az, hogy különbséget kell tennünk a kemény-, dizájner-, és lágy drogok között, hiszen csak gondoljunk a pár évvel ezelőtt igen csak divatossá vált “krokodilra” (az oroszok imádták), aminek egyik fő hatása az volt, hogy felzabálta az izomzatot (vagy húst? pontosan már nem emlékszem, akit érdekel a téma – és van gyomra hozzá -, az keressen rá, vannak szép képek…). Hasonló a problémám a dizájner drogokkal kapcsolatban is, hiszen azok többségénél nem ismerjük a hatást, hiszen ezek a “legális” drogok olyan gyorsan változnak a “gyárak” asztalain, hogy kipróbáltatni sincs idő őket. Korábban írtam a 12 nap ébren, majd 21 gyógyszerrel, lekötözve c. dokumentumfilmről, még mindig azt mondom, hogy akinek van 20 perce az nézze meg.

A kemény drogok, mint a kokain, heroin, stb., szintén nagyon veszélyes területek, hiszen az egy dolog hogy az ember az első használat után rá tud szokni, borzalmas hatásai vannak (ugye, ugye, horror-trip), és baromi könnyű túladagolni őket, és szerintem nincs rosszabb halál, mint a drog-halál…

A harmadik kategória, vagyis a lágyabb drogok, már valamivel “barátságosabb” kategória. A varázsgombáról őszintén megmondom, hogy sokat nem tudok, csak elmondásokból hallottam róla, valahogy arról a szakemberek nem beszélnek (talán mert még viszonylag annyira új és “veszélytelen” – legalábbis a dizájnerdrogokhoz képest -, hogy kevésbé foglalkoznak vele). A gombában az a legérdekesebb, hogy filmekben sokszor teaként fogyasztják, de én pont úgy hallottam, hogy olyankor elveszti az erejét, nem lehet tőle “betépni”, illetve szintén érdekesség vele kapcsolatban, hogy állítólag, az első fogyasztás után egy hónapon belül ha ismét fogyasztunk, akkor nem lesz hatása.

A másik ilyen lágy drog a sokkal ismertebb kannabisz, fű, mariska, az ezer néven ismert indiai kender. A kender egy baromi érdekes növény, főleg hiszen nemesített változatait nem drogként, hanem pl. madzagokhoz, ruha-anyagokhoz használják fel. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk az egyre divatosabb legalizációs-akciókat, amit főleg a fű jótékony hatásai miatt (és elterjedtsége, így a bűn visszaszorítása miatt) engedélyeznek. A marihuana ugyanis sokszor segít a fájdalomcsökkentésben, a migrénes fejfájás csökkentésében, sőt, a kemoterápiát kapó betegek hányingerérzetét is csökkenti. Nagyon fontos tudni a fűről, hogy szinte lehetetleg túladagolni (3-4 vonatvagonynyit kellene hozzá elfüstölni), és bár vannak neki negatív hatásai (dezorientáció, problémák a látásban, stb.), mégis ha összehasonlítjuk egy kemény droghoz, akkor inkább hasonlít egy sima cigihez, mint droghoz.

Egyik legtámadottabb drogokkal kapcsolatos tevékenység az ártalomcsökkentés, amit sokan azzal az érvvel töröltetnének el, hogy minek a drogosok vénájába még több drogot juttatni. Az ártalomcsökkentés – ha valaki nem tudná esetleg – egy olyan tevékenység, mozgalom, ahol a drogfüggő egy ellenrörzött környezetben, tiszta tűvel lőheti be magát, itthon ennek egy kis része valósul meg a “tűcsere-programokon” belül, ami szintén sok embernek böki a csőrét. A drogfüggőről tudni kell, hogy mint minden függő, ő is mindent megtesz azért, hogy megkapja az adagját – az, hogy ez milyen áron történik már nem érdekli (mint az alkoholista, aki a legolcsóbb, “alsópolcos” piát emeli le a boltban, nem a tripla annyi minőségi italt). Aki drogfüggő, annak is mindegy, hogy milyen anyag, milyen tű, hol, csak lőhesse be magát – így akár a legszennyezettebb, legótvarabb anyagot is képes belőni magának egy nyílvános WC-ben, egy olyan tűvel, amit előtte másik 20 ember használt. Erre szoktam azt hallani, hogy vesszen a férgese, meg aki hülye az haljon meg, arra már senki nem gondol, hogy ezek a fertőzések nem droghasználókra is átterjedhetnek…

Az, hogy ki él droggal, ki mennyit iszik, természetesen minden embernek a maga dolga, a kipróbálás pedig a szabad döntés eredménye. Azt azért ne felejtsük el, hogy ezek a dolgok sokszor “lassú öngyilkosságok”, amik mögött mélyebb okok húzódnak, és nem az, hogy az illető épp unatkozott, ezért rászokott a drogra. A függőségnek egyébként több aspektusa is lehet, vizsgálják pl. a biológiai hajlamot, de sokkal gyakoribb dolog, hogy egy-egy függőség mellett más és más lelki ok, családi helyzet áll a háttérben (valahol le van ez nekem írva, hogy aki nikotinfüggő, az mit kompenzál ezzel, vagy aki alkoholista, annak nagy eséllyel ridegek voltak a szülei).