Szeretem ezeket a kifejtős kihívásokat, főleg mert szerintem engem vallásról nagyjából még sosem hallottatok értekezni (mondjuk se drogról, se a Kedvesről nem szoktam napi szinten írni 😀 ), erre tehát mindenképp jó ez a kihívás, hogy le tudok írni olyan gondolatokat is, amiket máskor egyébként nem tennék.
Igazán szoros kapcsolatom a valással a gimnáziumig nem igazán volt, ugyanis a továbbtanulás előtt választhattam a totálsznob-újgazdag gimi és a talán-annyira-nem-sznob-de-azért-sznob-vallásos gimi között, nos, én inkább utóbbit választottam, így kezdtem karrierem egy református gimnáziumban, ahol evangélikus hittant tanultam, úgy hogy egyébként a családom katalikusnak mondható, bár nem igazán vagyunk vallásosak.
És így nagyjából le is írtam mindent, amit a vallásról gondolok. Nálam az abszolút alap, hogy minden ember abban hisz, és azt tesz, ami szerinte neki a legjobb, én hiszek az emberek önrendelkezési jogában, így ellene vagyok mindenféle “meghódító” hadjáratnak…
A vallás pótolhatatlan, de vannak olyanok, akiknek egyszerűen nem kell, nincs szükségük rá. Ezt szerintem nem nehéz elfogadni, hiszen az emberek nem egyformák. Emiatt is létezhet ma annyi vallás, felekezet, világnézet. Jó, hogy az embernek lehetősége van választani. Hozzám közel állnak a keleti vallások, mint pl. a zen vagy a buddhizmus, bár olykor a kereszténységet sem érzem olyan távolállónak, és örülök, hogy ebben a korban élhetek és tudhatok ezekről a vallásokról és nem csak egy lehetőség közül választhatok 🙂 …
Nagyon tetszett, egyszer mondta az egyik hittantanárunk, hogy igazából csak mi neveztük el Istent, igazából mindegy, hogy hogy hívjuk – Isten, Allah, Jehwa, Nagyszellem -, honnan tudjuk, hogy nem ugyanarról az istenségről beszélünk?