Mondtam már, hogy Mucha az egyik kedvenc alkotóm? Imádom a műveit, mindet, egytől egyig (na jó, művei alatt a szecessziós plakátjait és festményeit értem, nem a szláv eposz képeit, amit szerintem a legtöbben nem ismernek, vagy ha látták is, akkor sose gondolták volna hogy azok is Mucha képek, annyira más stílusú mint a szecessziós plakátjai, de hát ez teszi őt ilyen kiemelkedő művésszé).
Ő sajnos nem vesz részt a játékban, de sok más ékszer igen 🙂 ! Részleteket ebben a posztban olvashatsz!
Gondolom sejtitek, hogy ez a Mucha-szerelem nem egy újkeletű dolog, hanem már elég régóta tart ^^, bár be kell valljam, én is a szecessziós plakátjai miatt élek-halok érte (mert hát szecessziós… és plakátművészet!)
Az egyik ilyen kedvenc képem tőlem a Laurel (vagy egyes hivatkozások szerint a “Lady in green”), ami többek között a Google Accountom képe is (aki kapott tőlem már e-mailt, az láthatta). Ez a kép úgymond az én “alteregómmá” vált.
Először egy csomagolópapíron találkoztama vele. Még kicsi votlam (talán általános iskolás se), amikor anya szerzett egy írtó menő Mucha-mintás csomagolópapírt, amiből egy kis darab maradt meg – és ki gondolná, hogy azon a kis darabon pont ez a kép volt? (egyébként nagyon keresném, lehet még meglenne otthon…). Talán az egész Mucha-szerelem onnan indult nálam 🙂 …
Úgy döntöttem tehát, hogy elkészítek magamnak egy Muchás nyakláncot (mivel a srác, akinek ezeket a fekete alapokat rendeltem időközben eltűnt fb-ról…), megörökítve magamnak az egyik “jelképemet” (már ha mondhatom így ^^).
Imádom, gyönyörű 🙂 …
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦ YouTube ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦