Posted on Hozzászólás most!

Új fogó + egy kis személyes

Ez nem fogó, ez ragasztópisztoly!
Ez nem fogó, ez ragasztópisztoly! De valami vicces képet akartam kezdésnek… 

Borzalmasan fontosak számomra az eszközeim. A kreatívoskodó eszközeim. A 23. napi kihívásban (amiből 27 még hátravan, de totál leálltam vele :O …) már bemutattam párat, most pedig mesélek egy kicsit, meg eldicsekszem az új fogómmal 🙂 …

… Először jöjjön a mese, csak hogy érezzétek mennyire szétcsúszott vagyok néha … 😀

Az esetek 99%-ban Petivel megyünk át Tatabányára, ám a múltkor úgy alakult, hogy egyedül mentem, és megbeszéltük, hogy ő majd meló után vesz fel engem, benézünk pár boltba. Életemben másodszor vonatoztam át Tatabányára. Ami tőlünk 7 (hetes) perc. Mivel a Pestre menetelhez vagyok szokva, így én persze nem hét perccel, hanem egy órával számoltam. Szóval, a megbeszélthez képest odamentem egy órával hamarabb – egyébként is én értem volna hamarabb, de így még inkább…

Szóval, szidtam magam, hogy milyen hülye vagyok (detélleg… 7 perc, 58 perc, nem ugyanaz), aztán kitaláltam, hogy ha ennyire időmilliomos vagyok, hát akkor elsétálok az Obiba, az úgyis ott van majdnem a vasútállomásnál, és legalább beújítok fogókból. Mert hát fogókból sosem elég, meg kezdtem úgy érezni, hogy a csípőfogóm már nem az igazi, egyre nehezebben vágok vele.

Azt hiszem arról is írtam már korábban, hogy azért szeretek barkácsbolti eszközöket venni, mert jóval tartósabbnak, erősebbnek érzem őket, mint a hobbiboltokbeliket. Van hobbiboltos fogóm is, a nyele csúszásmentes része folyamatosan lecsúszik 2-3 használat után (érzitek a dolog komikumát?), ezért inkább a barkácsboltosokra adom le a voksom. Kellett tehát csípőfogó, és úgy voltam vele, hogy nem baj ha lesz egy új kúpos fogóm, egy kicsi, mert amim van az csúszkál használat közben.

Nagyjából fél órán át nézegettem a fogókat. Olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki nem tudja eldönteni melyik ajándékot is szeretné Karácsony előtt. Nagy nehezen kiválasztottam magamnak egy kis kúpos fogót, ami tökéletes volt!, de csípőfogót sehol se találtam. Ott nézelődtem, de csak fogócsomagokban lévő csípőfogót találtam, annyi fogóra meg nem volt szükségem. Szóval, maradt a kúpos fogó és arra gondoltam, hogy majd legközelebb lesz itt nekem egy nagyzserű kis csípőfogó is…

Teltek, múltak a napok és a hetek. Egyik nap egy kapcsot akartam kicserélni egyik nyakláncomon, égen-földön kerestem a fogóimat, hát nem voltak sehol. Se a laposfogóm, se a csípőfogóm, se az új fogóm. Feltúrtam az egész kreatívos-részlegemet, hátha leestek a szokásos helyükről, ki tudja. Persze hogy nem volt sehol. Kicsit aggasztott a dolog, de próbáltam megnyugodni, és arra gondolni, hogy oké, a múltkor másfél évig volt eltűntnek nyílvánítva 2 m fekete drót, hátha ott bújkálnak a fogóim, ahol az a drót bújkált anno…

Teltek, múltak ismét a napok, majd a hetek. A fogóim csak nem kerültek elő.

Erre, tegnap, ismét bevásárlást tartottunk Petivel, vettünk ezt-azt, néhány apróságot. Ahogy hazaértünk, pakoltam ki a táskámból (egy nagy, fekete “shopperem” van), mert hát mindig csak beledobálom a vásárolt cuccokat. Ahogy szedtem elő a frissen vett dolgokat egyszer csak valami furcsa fémes dologba akadt a kezem…

… a fogóim lapultak a táska legalján. Én hetek óta úgy járkáltam, hogy észre vettem a plusz 1,5-2 kg (annyi van szerintem a 3 fogó…). A lapofogóm és a csípőfogóm egyből beugrott, jó néhány héttel ezelőtt került bele a táskámba, amikor egy személyes találkozó alkalmával át kellett alakítanom egy nyakláncot, és a találkozó végeztével vissza is kerültek a táskámba – és jól el is felejtődtek. Az új fogóm is persze ott volt, mert miután megvettem csak bedobtam a táskámba, és ő is ottmaradt. Jó sok ideig…

Ilyenkor komolyan és mélyen elgondolkodom, hogy nemvagyoknormális 🙂 …

 

♦ Facebook Instagram Bloglovin ♦ YouTube 

♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦