Az előző posztban már nagyon pedzegettem a költözés napját, ami bizony hamarabb elkövetkezett, mint gondoltam volna 🙂 …
Eléggé elmaradtam a posztokkal, szimplán azért, mert az elmúlt egy hétben abszolút idő-, és erőhiányban szenvedtem. Nem álltak másból a napjaim, mint bútort összeszerelni, felcuccolni vagy 1000 fordulóból, kipakolni, elmosni dolgokat, rájönni hogy ez vagy az még hiányzik, elmenni érte, megvenni, majd folytatni a sort előlről.
Annyi mindent kellett még pluszba megvennünk, amire vagy nem gondoltunk, vagy ami romlandó, ezért előre felesleges lett volna megvenni, hogy kezdtem úgy érezni, hogy boltokban élünk. De, vettem rózsaszín, himalája sót 😀 , aminek borzalmasan örülök, mert sose volt még különlegesebb sóm a jódozotton kívül. És mint megtudtam, van fekete só is, amit már árgus szemekkel figyelek! 😀 Végre tudtam venni kókuszolajat, mondjuk hiába voltunk kétszer is boltban azóta, valahogy fűszereket mindig elfelejtettünk venni (pedig fel is volt írva!), de legalább delikátom van 😀 …
Szóval, felcuccoltunk vagy 1000 fordulóból (és még mindig van cucc a régi szobánkban…), szóval, a fenekem szerintem kőkeménnyé vált (milyen jó is másodikon lakni!), és a felcuccolás után jött a mi hova kerüljön. Voltak egyértelmű dolgok, pl. a konyhai cuccok, vagy a fürdősök, aztán jöttek az olyan dolgok, amik eddig a szobánkba volt bezsúfolva, és most pedig ki kellett találni, hogy vajon melyik szobába is kerüljön. Háló? Nappali? Fürdő? Konyha? Hová kerüljenek a gyógyszerek? Az én kreatívos cuccaim (amiből több van mint emlékeztem O_O)? Peti játékai, a rubik kocka, az én millió könyvem, stb, stb, stb… Leülni, megbeszélni, gondolkodni.
Alig voltunk itt pár napja és előjöttek a rejtett hibák. Pontosabban a padló hibái.
Az egész ott kezdődött, hogy megmondtam Petinek, hogy nekem kell egy pöpec kis könyvespolc, találtunk is egyet (meglepően olcsón) a Jyskben, meg is vettük, össze is szereltük, én örültem, majd a helyére tettük. És megjelent kicsiben a Pisai ferdetorony könyvespolc formában. Ideg, vízmérték, miazisten, hogylehetez, óazanyád. Ami szabad szemmel nem látszott, az most előjött. Anyám azzal vígasztalt, hogy egy lakás sem tökéletes, örüljek neki, hogy csak ennyi, mert a halasi lakásban egy derékszög sincs. Tegnap itt is járt az asztalos, felmérte, lemérte, legkésőbb hétfőn hozza az éket, ami majd orvosolja a problémát…
Három nap. Ennyi idő alatt építettünk fel egy hatalmas gardrób szekrényt (na jó, ha Peti nem dolgozott volna, akkor egy-másfél nap kellett volna, de a 3 nap drámaibban hangzik!), és végre eljutottunk odáig, hogy már szinte csak a könyvek vannak dobozban, és végre a virágaim is itt vannak 🙂 … Szegények, eléggé megviselt állapotba kerültek, hiszen több mint másfél hete nem locsoltam őket, mert hamarabb akartam áthozni őket, de kicsit lassabban ment a takarítás, berendezkedés, mint szerettem volna.
Kárász Petra (@blithemagic) által közzétett fénykép,
DE végre itt vagyok. Nagyjából minden elpakolva, a helyére rakva, és tegnap végre már főztem is a lakásban (előtte maximum melegszendvics készült, annyira nem volt időnk kaját csinálni a pakolás és bútorösszeszerelés közben), igaz, csak vacsorát. A vacsora után ültünk a kanapén, és a négy-öt napja vásárolt Lakáskultúrát lapoztam végre végig, Peti videókat nézett (meglepően sok Youtube-ost követ), közben rámnézett és annyit kérdezett “Volt olyan amióta itt vagyunk, hogy így ültünk itt és pihentünk?” Nem, nem volt.
Ha a könyvespolc össze lesz rakva, akkor oda is elpakolhatjuk a rengeteg könyvemet (mikor összeraktuk a könyvespolcot, egy pillanatra megijedtem, hogy lehet kicsi lesz?, de majd valahogy megoldom…), és utána már tényleg csak pihennünk kell 🙂 … Ja, nem, még képeket kell felszerelnünk! Az még hátra van 🙂 …
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦ YouTube ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦