Facebookon már írtam, hogy mostanában egyre többször jut eszembe a Vadon hercegnője című anime, ami természetesen egy Studio Ghibli – Hayao Miyazaki mesteralkotás (abban pedig sose érhet minket csalódás).
Kötelező történet (vagy tanmese inkább?) mindenkinek, aki kicsit is szereti a természetet.
Miyazaki papa egy igazi mágus, ő egyszerűen sose tud mellényúlni (bár nekem a fia alkotása, a Földtenger varázslója is borzalmasan tetszett, hiába mondott róla bárki bármit) , és történeteivel mindig tanít minket. Nem is csoda, hogy eddig az összes magyarul is megjelent alkotását megnéztem, sőt, voltak “Miyazaki-napjaim”, amikor is szinte reggeltől estig Miyazakit néztem 🙂 … Egy szó mint száz, függő vagyok!
Térjünk is rá erre a történetre.
Mennyit tudtok a sintó vallásról?
Be kell valljam, én arcpirítóan keveset. Az “alapok” úgymond megvannak, amiket az anime-okból és mangákból ismertem meg, de mélyebben nem volt lehetőségem elmerülni ebben a vallásban (vagy inkább filozófiában), pedig egyre jobban vonz. Azt tudtátok például, hogy a sintó szó maga “istenek/szellemek útját” jelenti, lényegében a vallás szó egyik megfelelője. Az elnevezés történetének érdekessége, hogy egészen a Kínából beszivárgó Buddhizmusig (kb. Kr. u. 5. század) nem volt neve a japán népi vallásnak, hiszen annyira egyértelmű és adott volt, hogy nem kellett nevén nevezni, ám amikor a Buddhizmus már elterjedt valahogy nevén kellett nevezni az ősi vallást, hogy tudjanak különbséget tenni a kettő között. Csodálatos, nemde? Számomra legalábbis lenyűgöző.
Nevezhetjük többistenhitű vallásnak, hiszen a sintó szerint sok “kami” (“istenség”) létezik, de ezeket ne úgy képzeljük el, mint az ókori európai/nyugati vallásokban. Nincs bölcsesség kamija, mint Pallas Athene a görögöknél, vagy írás kamija, mint Tóth az egyiptomiaknál, hanem ezek a kamik inkább amolyan természetfeletti lények, amik lakhatnak élő vagy épp élettelen dolgokban is – és több mint 8millióan vannak, szóval van kihez fordulni, ha gond van.
De a Sintó nem is igazán erről szól, hanem valami sokkal “egyszerűbbről” – a kamikhoz és az igazsághoz, boldogsághoz vezető út nem lehet más, mint ha visszatérünk a természethez és összhangban élünk vele.
A Vadon hercegnője pedig nem más, mint egy csodálatos Sintó-mese a középkori Japánból, ami a Muromacsi-korban játszódik (1333-1568 között).
A főszereplője Asitaka, egy száműzött és elfelejtett nép utolsó hercege, akinek hű társa egy vörös antilop (de most komolyan, van ennél menőbb?), aki egy szomorú nap összetalálkozik egy démonnal, aki megátkozza őt. Asitakának pedig el kell hagynia faluját és közösségét, hogy kiderítse mi miatt is bőszült fel egy istenség, és hogy gyógymódot találjon átkára, ami bár erőssé tette, végül meg fogja őt ölni.
Mivel nem akarok túl sok spoilert ellőni, inkább csak a lényeget emelem ki, és azt hogy miért is egy csodálatos sintó mese ez – kiderül, hogy a rossz dolgok hátterében nem más, mint az ember gonoszsága és makacssága áll, azzal, hogy fákat pusztít el, fegyvereket készít, és pusztítja a környezetét (a kamik egy Ebosi úrnőnek nevezett hölgy által kilőtt vasgolyóktól váltak/válnak démonná). Az erdőben élő istenségek persze próbálnak küzdeni és visszanyerni területeiket, a majmok klánja például minden este új fákat ültetnek, de ez meg az embereknek nem tetszik. Asitaka persze folyamatosan arról beszél, hogy ki kell engesztelni az erdő kamijait, de senki nem figyel rá, miközben ő közelről megismerkedik a természet természet feletti (hehe) erőivel, és persze a Vadon hercegnőjével is, Sannal.
Természetesen ahogy halad előre a történet, annál több belátást kapunk a sintózimusba is – megismerhetjük a különleges kamikat, a vaddisznó-istent, vagy épp a kétfarkú farkas-istent, a kis kodamákat (ők a fák védői, akik szerencsét hoznak) az erdőben és természetesen mind közül a legerősebbet, az erdő szellemét, aki ura életnek és halálnak. Ha csak a róluk készült képeket hanggal vágnánk össze és játszatnánk le nekem végtelenítve, valami kegyetlen nyugodt állapotba kerülnék.
Mert Miyazaki úgy tud csodát alkotni, mint más sosem.
És hogy mit tanít nekünk ez az anime? Nem szeretem, amikor valaki azt mondja, hogy az anime-ok csak “mesék”, és totál értelmetlenek, mert ez egyáltalán nem így van. Ahogy fentebb írtam már, Miyazaki minden művében új tanmesét mondd el nekünk, melyekben komoly témákat pedzeget, ahogy ebben is.
Ez a téma most egyértelműen a természet szeretét hírdeti, és hogy tiszteljük, szeressük azt, ismerjük fel szépségét. Hiszen a Sintó szerint így lehet csak elérni az igazságot, így lehet csak az igazak útján járni.
Sokak szerint Miyazaki ebben a művében a természet és a modern ipari társadalmak közötti konfliktust kívánta ábrázolni, amit tökéletesen meg is tudott oldani, hiszen hiába egy “történelmi” drámáról van szó, mint a legtöbb Miyazaki alkotásnál, a mondanivaló most is örökérvényű. Vasváros (Ebosi úrnő városa) csak kihasználja a természetet, amivel pusztítja azt és amivel kivivja érthető módon az erdő szellemének nemtetszését.
Miyazakinak a Jakusima őserdei nyújtották az inspirációt. Ha megnézitek a képeket, akkor rájöttök, hogy egy ilyen csodát látva szinte egyértelmű, hogy kamik keze kell hogy irányítsa a természetet 🙂 …
Vasárnaptól vasárnapig blogposzt (heti kihívás) posztjai:
07. 17. – http://blitheproject.hu/…/…/17/fogjunk-ossze-en-es-blogolas/
07. 18. – http://blitheproject.hu/2016/07/18/ajanlo-vadon-hercegnoje/
07. 19. – http://blitheproject.hu/…/ajanlo-stanford-bortonkiserlet-2…/
07. 20. – http://blitheproject.hu/2016/07/20/elegans-fekete-es-ezust-medal/
07. 21. – http://blitheproject.hu/2016/07/21/egy-ekszer-uj-elete/
07. 22. –
07. 23. – http://blitheproject.hu/2016/07/23/szurke-gyongyos-elegans-fulbevalo/
07. 24. – http://blitheproject.hu/2016/07/24/instagram-osszefoglalo-4/
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦ YouTube ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦