Egy csodálatos, kicsit több mint bő egy hét után ismét itthon, a saját kis ágyamban aludhatok. Valahol jó is ez így, valahol nem, ugyanis az elmúlt hétet Balatonlellén töltöttem a Kedvessel 🙂 …
Tavaly is itt nyaraltunk [Link], igaz, akkor Peti szülei is ugyanekkor voltak itt, akikkel akkor még együtt is laktunk, így (hiába nem laktunk egy apartmanban), de mégsem lehettünk olyan szabadok, mint most. Félreértés ne essék, nem történt semmi rendkívüli, vagy ilyesmi, de mégis más mint amikor ketten vagyunk, mint amikor többen. Szóval, most romantikus magányban töltöttük a 8 nap 7 éjszakánkat, a nyár utolsó hetében, ami valahol jó volt, valahol kevésbé, mindjárt le is írom miért 🙂 …
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az indulással. Szombat reggel már mindenünk összepakolva, már-már szenvedtünk, hogy indulhassunk, hiszen borzasztó, amikor már nem kezdesz bele semmibe meg már mindent be is fejeztél, mert mindjárt mész, és emiatt nincs mit csinálni, csak az óramutató járását figyelni… A szállást még valamikor januárban lefoglaltuk, nem is keveset spórolva így, és mivel tavaly is ott voltunk, így tudtuk, hogy nem érhet minket csalódás. Szóval, a tervezettnél korábban indultunk, mert már nagyon szenvedtünk, így Székesfehérváron be is iktattunk egy gyors tízórai-ebédet, hogy azért annyival korábban ne érjünk már le, mert mitfogunkottcsinálni. Szóval, nyugodtan ettünk, majd indultunk tovább… és tovább… és tovább…
Valahogy annyira elnéztünk vagy egy táblát vagy egy kereszteződést, hogy már bőven Sárbogárd alatt fordultunk vissza, így bő egy órás kitérőt tettünk. Én nem idegeskedtem rajta, úgyis meg volt beszélve a szállásadóval, hogy majd felhívom, ha félórányira leszünk, tavaly is így volt, és mindenkinek megfelelt, kényelmes volt.
Szombat lévén rengetegen voltak, még Lellén is, amit én azért kedveltem meg, mert nem annyira felkapott Balatoni hely, mint mondjuk Füred vagy épp Siófok. Mikor tőlünk elindultunk még viszonylag elviselhetőbb idő volt, de mire 4 körül Lellére értünk már majd meg akartunk halni a melegtől, ki se pakoltunk, egyből előkaptuk a fürdőruhát, a Vortexet (dobálós Nerf), két törölközőt és a naptejet, és már futottunk is le a partra (ami szuperközel van szálláshoz). Hétvége és augusztus 20 lévén rengetegen voltak, alig volt helyünk, de annyira, amennyire nekünk kellett (lepakolni, majd egyből menni be a vízbe) azért szerencsére csak akadt.
Azért is erőltettük az azonnali vízbemenetelt, mert tavaly olyan vacak idők voltak, hogy talán 2-3 nap tudtunk ha fürödni, és idén mindenképp másképp szerettük volna, és tudni lehetett hogy lesz még rosszidő. Ez másnap persze meg is történt, egyből lezuhant 20-25 fokra a levegő, hatalmas szelekkel…
Hát, elmentünk sütizni 🙂 …
Előző évben valahogy egyáltalán nem voltunk cukrászdákban, pedig van Lellén két híres is, a Márton és a Geleta. Utóbbi némiképp közelebb esett a szálláshoz, így oda indultunk el először (no meg, ha minden igaz, akkor ott adnak paleo édességeket is, meg házicsokit :3 ), és ott kellett rájönnünk, hogy nem csak mi akartunk aznap sütizni. A cukrászda fullos volt, így hát egy rövid gondolat után mentünk is tovább a Mártonba, ahol szintén rengetegen voltak, de legalább már volt nekünk is hely. Rögtön kértünk is két szimpatikus darabot – Peti egy epres-málnás finomságot, én pedig mint kiderült az országtortát, ami idén egy tökmagos, málnaréteges, elsőre érdekes, de azért nekem finom torta volt. Olvastam, hogy sokan írták, hogy “undorító”, mert hogy zöld, olyan mintha megpenészesedett volna. Nekem külön poén volt, hogy végre nem a megszokott szín és ízvilág ez a torta, hanem mert különleges lenni 🙂 . Az áfonyahercegnő tortából sajnos nem tudtam enni (a cukormentes országtorta), pedig volt az is a cukrászdában, csak nekem már később esett csak le 🙂 …
Másnap leszakadt az ég, rengeteg eső esett és hatalmas hullámok voltak a Balatonon …
Nem is dugtuk ki az orrunkat, inkább a szobában kártyáztunk és a Rioi Olimpia ismétlését néztük (az élő adás 99%-ról lemaradtunk…), így legalább tudtuk hogy mi minden történt 😀 . Oké, az éremtáblázat, meg az eredmények felsorolása az egy dolog, de azért jó volt végignézni a dolgokat. A múltkor, egyik barátnőmmel mentünk el EB-t nézni (igazából inni és beszélgetni, de mivel épp akkor ment az EB, és sok hangulatos “EB-néző” nyílt akkorra, hát beültünk egybe), akkor megbeszéltük, hogy egyikünket se érdekel a foci (sőt), de ha már egyszer kijutottak a magyarok egy-egy ilyen rangosabb eseményre, akkor csak megnézzük és csak szurkolunk nekik. Nos, én nagyjából így vagyok az olimpiákkal is, nagyjából semmilyen sportot se nézek TV-ben (szimplán nem köt le), de azért ha olimpia van, akkor ott szeretek szurkolni a magyaroknak, legyenek férfiak vagy nők, induljanak cselgáncsban, kardban, tőrben vagy épp párbajtőrben, mindegy 🙂 …
A két nap rossz idő után szerencsére ismét tudtunk menni fürdőzni (szerencsére minden nap). A víz nem volt kimondottan meleg, vagy épp kellemes, sőt, viszonylag hidegnek mondanám, de ez nem állíthatott meg minket abban, hogy ne fürödjünk 🙂 …
Nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy én nagyon nem vagyok egy “strandolós” fajta, és be kell valljam, a vízparton nem is igazán érzem jól magam. Az, hogy kifeküdjek napozni pedig egyenesen az őrületbe kerget, főleg mert utálom, ha a nap valamimet süti/égeti. Szóval, én inkább vízben hülyéskedek 🙂 . Igazából szeretek úszni (8 évig ugye versenyúsztam), de jó valamit dobálni is a vízben, illetve a Kedvessel olimpián indulhatnánk a páros egyszemélyes matracon történő sodródásban. Profikká váltunk benne!
A parton töltött napi 2-3 órán kívül még jó pár dolgot csináltunk. Például, jókat ettünk 🙂 …
Vannak olyan helyek Lellén, amiket szerintem lehetetlenség kihagyni. Ilyen többek között a Favágó, ami a sétálóutcán található meg, és ahol isteni finom a bodzás limonádé és a helyben sütött pizza :3 … A pizzatészta borzalmasan vékony, aki a vastag tésztájú, inkább már-már kenyérlángos szerű pizzát szereti, annak nem ajánlom 🙂 , mindenki másnak kötelező kipróbálnia, hihetetlen finom!
Ettünk az Amigo étteremben is, ott főleg frissensülteket szoktunk rendelni (pizzát még nem ettünk ott), illetve a desszertek is nagyon finomak ^^ … (itt is limondét kértem, de nem annyira jó, mert nem házikészítésű, és nekem csak az finom, sorry 🙁 )
Ettünk a híres-neves Lelle Caféban is, ahol nem főznek rosszul, ráadásul hangulatos helyen is van, a szőkőkút mellett, igaz, kép nem készült, pedig egy pillanatig elgondolkodtam rajta, hogy lefényképezzem-e a számlát, amin tolall aláhúzták pluszba, hogy az árak a szervízdíjat nem tartalmazzák. Nem tudom ki hogy van vele, meg ki hogy áll a borravaló kérdéssel, én viszonylag ritkán adok, és egy ilyet kimondottan provokálónak találok. Ha akarok, akkor adok borravalót, de azt se adok csak úgy, mindenkinek, és ha egy ilyen “adjánmánborravalót” kiírást látok, az inkább arra sarkall engem, hogy véletlenül se hagyjak ott egy kanyi vasat se.
Persze nincs nyaralás fagyi, és nincs Lelle kézműves fagyi nélkül (sorry, én a kézművesre esküszöm!). A Puncs fagyizóból tavaly is rengeteget fogyasztottunk, idén is rászálltam a különlegesebb dolgokra, bár az, hogy citromfagyi, nálam alap, szóval azt muszáj mindig kérni 🙂 . Ebben a fagyizóban van egyébként isteni finom bazsalikom fagyi is, én pedig a bazsalikomnak óriási hódolója vagyok 😀 ! Egyik nap volt mák-meggy, de sajnos már elfogyott mire mi mentünk, pedig azt mindenképp szerettem volna enni, imádom a mákot és a meggyet együtt 🙁 … Idén felfedeztünk egy másik kézműves fagyizót is, a szökőkút mellett, Adria fagyi néven. Óriási adagot adnak, és persze az is isteni finom, igaz, én főleg a gyümölcsfagyikat szeretem, így idén is azokat próbáltam ki ^^ …
Ja, és rengeteg kürtös kalácsot is ettünk, mert kürtös kalácsból sosem elég 🙂 !
Egyébként, ahogy tavaly jól bevásároltam, idén annyira nem. Első nap amikor elmentünk sétálni még volt pár árus, de már közel sem annyian mint tavaly, az ásványosnál pedig épp sokan voltak, én meg úgy voltam vele, hogy oké, hátha holnap kevesebben lesznek. Igen, csak holnap már nem volt egy árus sem, a kürtöskalácsoson kívül… Most hétvégére jött még egy szappanos, de mivel két használatban lévő, illetve két még bontatlan natúrszappanom van még itthon, így ott nem vettem semmit (inkább limonádéra és fagyira költöttem 🙂 …)
Amikor épp nem fürödtünk, nem ettünk és nem olimpiát néztünk, akkor ahogy fentebb is írtam, sétáltunk és Pokemon Goztunk 🙂 . Igen, Pokemon Gozok, és szerintem nem ciki, de erről már születik is egy poszt, csak épp nem akar befejeződni 😀 … A Lellei vasútállomás egyébként egy Eevee-paradicsom! De egyébként a városban is akad jópár, legalábbis jóval több mint itt, nálunk (Tatán inkább – nem meglepő módon – vízipokemonok vannak, Magikarpnál 400ból már 140 candym van, sz’al… yolo.)
Ez a kutyus egy az apartmantól nem messze lévő nyaralóban volt, és nem reprezentatív felmérésem alapján a világ legcukibb kutyája :)))) … Meg hát valami labrador-retriver fajta, azokat meg egyébként is imádom ^^ . Majdnem minden nap láttuk, ahogy itt az ablakban ül és néz kifelé, hihetetlenül édes volt ^^ …
Remélem nektek is hasonlóan kellemesen és jól telt a nyaratok 🙂 !
Nagyon jó, pihentető volt ez a nyaralás, jó volt kihasználni a közösen, kettesben töltött időt, hiszen a nyári szabadságok miatt Peti rengeteget túlórázott, szinte tényleg csak aludni járt haza, így az elmúlt időkben nem sok programot (pl. sétát) tudtunk beiktatni. Most pedig úgy néz ki, hogy még kevesebbet, ugyanis (dobpergés) szeptember 1-től visszaülök a mókuskerékbe, alig pár nap múlva már dolgozó nő leszek. Erről még nem sokat írtam, igazából borzalmasan gyorsan történt az egész, a nyaralás előtt pár nappal voltam interjún.
Ennek a történetét elmesélem, ha van még egy kis időtők 🙂 .
Szóval, úgy egy hónapja szólt egyik barátnőm, aki mindig nézi hogy épp milyen közigazgatási, közalkalmazotti állások vannak, hogy keresnek nálunk, Tatán családsegítőt gyerjóba, amit ugye Halason is dolgoztam. Akkor még úgy gondoltam, hogy nem akarok visszamenni a szoc szférába (ennek ugye anyagi okai voltak, amik a megváltozott helyzet miatt már nem relevánsak), de pár napra rá már egészen másképp gondoltam a dolgokat. Kerestem az állást, hát akkor persze hogy nem találtam semmit, jól van mondom, ez a hajó is elment. Nagyjából két hétre rá felhívott a Kedves anyukája, hogy a megyei újságban van álláshírdetés, ugyanaz amit barátnőm talált, egyből rágúgliztam, meg is lett, nem is gondolkodtam sokat, elküldtem nekik az önéltrajzomat. Ők se gondolkodtak sokat, múlt héten már be is hívtak interjúra, ahol egy borzalmasan szimpatikus nővel (leendő főnökkel) egy nagyon jót beszélgettem, és aki teljesen megértő volt (az elmúlt két év nekem “kiesett” a gyervédelmis dolgokból, és ebben a két évben nagyon sok változás ment végbe, és engem se családgondozónak, hanem esetmenedzsernek vennének fel (aki a hatósági ügyekkel foglalkozik). Nem mondom, hogy teljesen összeállt a fejemben az egész, mert ez úgyis a gyakorlatban fog eldőlni, de nagyjából az történt, hogy a gyervédelem, pontosabban a gyerjó “kettészakadt” – lett egy alapellátásokkal foglalkozó szolgálat, és egy hatósági Központ. Hogy jó-e ez a szétválasztás, egyenlőre nem tudom kívülről megítélni, majd elválik.
Szóval, hihetetlenül boldog vagyok emiatt a munka miatt (és igen, ebben az is részt játszik, hogy nem érzem a nyakamon az anyagiak fojtogató terheit). Gondoljatok rám elsején 🙂 !
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦ YouTube ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦