Tudjátok, hogy kriminológus (is) vagyok, ezáltal furcsa érdeklődésem irányul sorozatgyilkosok iránt – szimplán tudni akarom, hogy mi is jár egy (többszörös) gyilkos fejében. A film címszereplőjéről (figyelj, spoiler!), Andrij Csikatiloról már írtam nektek korábban, tudjátok, ő az az egyik sorozatgyilkos, aki majdnem megúszta rémtetteit, végül mégis nyakoncsípték és 1994 februárjában kivégezték.
1980-as évek, Rosztov, a Szovjetúnió szíve. Az éppen csak halottkémmé avanzsált Viktor Burakovhoz több hullát tolnak be – és ezzel egyszerre emelik nyomozói rangra. Ő rögtön sorozatgyilkosságra gyanakszik, ám a Milícia tapasztalt tagjai közlik vele a megmásíthatatlan tényt – sorozatgyilkosok kommunizmusban nincs, az csak a romlott kapitalizmus bugyraiban jöhet létre. És amíg erről vitáznak, egymás után halnak meg a gyerekek… Fetisov ezredesen kívül (akit nem mellesleg Donald Sutherland játszik) senki sem támogatja a friss nyomozót, akinek olyan “képtelen” ötletei támadnak a helyzet megoldására, mint például a nyílvánosság tájékoztatása, vagy a kapcsolatfelvétel az FBI-al.
Burakov hamar rájön, hogy a garázdálkodó gyilkos a helyi vasútállomáson szúrja ki áldozatait, és szinte egyetlen nyomként ezen indul el, bár a bürokrácia folyton kigáncsolja őt. Egy nap mégis rámosolyog a szerencse, és kiszúr egy férfit az egyik vasútállomáson. Az Andrij Csikatilóként mutatkozik be igazoltatáskor, majd mikor Burakov felszólítja hogy mutassa meg táskáját, abban egy kést és kötélt talál a nyomozó. Azonnal letartóztatja Csikatilot, ám az alig van egy napot a fogdában, felsőbb utasításra el kell engednie, hiszen mégis csak egy “tiszteletreméltó” párttag.
Burakov szinte belefásul a munkába, a monotonitásába, abba hogy “aberrált” szexualitással rendelkezőket (értsd homoszexuálisokat) zaklasson. Abba, hogy újabb áldozatot újabb áldozat követ és a nyomok sehová se fezetnek. A nyomozót annyira megviselik az események, hogy végül “kényszerszabadságra” küldik, ahonnan azzal az ötlettel tér vissza, hogy vonjanak be a Szovjetúnió történetében először a nyomozásba piszichiátereket. Burakov és Fetisov együtt keresik fel a Pszichiátriai intézetet, ahol első körben senki nem mer velük együttműködni, végül egy Bukanovszki nevű idős pszichiáter felajánlja nekik titokban segítségét. Hamarosan meg is kapják Bukanovszki pszichiátriai jellemzését, aki elég szépen körbeírja Csikatilot, ám a vezetőséget még ez sem tudja meggyőzni véglegesen.
Végül elérkezik a változás kora – beköszönt a 90-es évek és vele a rendszerváltás. Burakov előtt pedig megnyílnak a 10 évvel korábban kért segítségek – és Burakov végre megkapja a kiérdemelt dícséretet az eddigi elnyomás helyett. Nem is tétlenkedik keveset, rögtön elő is áll egy tervvel, hogy végre, 12 év és 52 áldozat után, sikerüljön elkapni a Rosztovi rémet.
Komoly erőket fektetnek a nyomozásba, és ennek hamarosan meg is lesz az eredménye – egy megfigyelő Csikatilora emlékeztető személyt igazoltat, aki piszkosan jön ki egy erdőből. És itt Burakov és Fetisov már érzi, hogy nyomon van. Nem sokkal később meg is találnak egy újabb áldozatot az erdőben (a megfigyelő egyik rokonát, egy nyolc éves kislányt ráadásul), és így már egyértelmű a helyzet – már csak Csikatilo letartóztatása van hátra, amire hamarosan sort is kerítenek. Persze Csikatilo napokig nem vall, amíg meg nem jelenik a megmentő, Bukanovszki, a pszichiáter. Ő megtöri a jeget. És Csikatilo végül vallott.
A filmben végig feszülten figyelhetjük végig egy nyomozó kétségbeesett próbálkozásait, amiben megpróbál egyszerre elkapni egy megrögzött gyilkost és leküzdeni a bürokratikus, korrupt rendszert.
Ja, a filmet egyébként Budapesten forgatták… 😀
Tudom, elfogult vagyok, de ez a film nálam 5/5* , annyira hihetetlenül jó.
A film megtalálható HD-ben Youtube-on 🙂 !
♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦ YouTube ♦
♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦