Közzétéve:

Egy kutatás története…

nevtelen_835_2011053095944_809

Párszor már írtam nektek, hogy részt vettem kutatási gyakornokként az Országos Kriminológiai Intézetben, ahol a szexuális erőszak mítoszait kutatták. Most, hogy lezárult a kutatás, gondoltam bemutatom nektek, hogy hogy is néz ki egy ilyen tudományos munka belülről 🙂 …

Az egész két évvel ezelőtt kezdődött, amikor is jelentkeztem az ELTE Kriminológia MA képzésére. Mint ahogy ez lenni szokott, első körben minden beiratkozottat felvettek egy kari FB csoportba, ahol szeptember közepén írt Parti Katalin, hogy kriminológus hallgatókat keresnek gyakornoknak egy OKRI-s kutatáshoz.  Én ekkor mint friss hallgató, nulla önbizalommal rendelkezve, egy kis csoporttársi unszolásra csak jelentkeztem, és be is hívtak minket elbeszélgetésre.

Egy fél órás eltévedés/kitérő után csak megérkeztünk az elbeszélgetésre, ahol külön-külön hívtak be minket. Ott az elbeszélgetésen tudtuk meg, hogy három kutató fogja a kutatást koordinálni, a már említett Parti Katalin, Szabó Judit és Virág György. Megtudtuk, hogy a kutatás apropója az akkor botrányt kavaró, azóta talán már csillapodott indulatokkal kezelt Baranya-megyei “Selfie” kisfilmek, és hogy szeretnék a szexuális erőszak övezte mítoszokat kutatni (és ledönteni). Érdeklődtek, hogy mennyire vagyunk jártasak egy-egy kutatásban, milyen módszereket ismerünk, illetve hogy hogyan is kezdenénk el egy kutatást (én a netes részben olyan meggyőző voltam, hogy ott helyben mondták, hogy ezt 99%-ban én fogom megkapni 😀 ), illetve felmérték gyorsan a szexuális erőszakról alkotott véleményünket is. Kérték, hogy angolul tudjunk, hiszen nemzetközi kutatásokból, anyagokból is fogunk dolgozni, akivel mentem csoporttárs emiatt nem került be végül (ő németül beszél).

Nagyjából egy hónapig folytak ezek az interjúztatások, majd amikor összeállt a csapat, akkor behívtak minket egy koordinációs ülésre. Itt ismertük meg személyesen a kutatás vezetőit, illetve a gyakornokokat is, itt vázolták elénk a kutatási tervet, és itt kaptuk meg az első feladatokat.

Mivel mindenki más és más feladatot kapott, és nekem főleg csak a sajátomra volt rálátásom, ezért arról fogok beszélni. Rám a vizuális és kreatív elemző szerep jutott, amiről mindjárt bővebben is írok.

Első feladatként azt kaptuk, hogy különböző választott módszerek útján gyűjtsünk két csoportba zenéket – egybe a mai slágereket, a másikba pedig olyanokat, amik szexuális vagy agresszív töltettel rendelkeznek (a képi megjelenés és/vagy a dalszöveg). Lett is jó pár szám, úgy 50-50 nagyjából, persze voltak átfedések is, amiket szintén jelölnöm kellett. A vicces része ennek az volt, amikor abszolút “trendi” és popkultúrában jártas emberkéktől kérdeztem meg, hogy mik a mai slágerek, rendszerint azt válaszolták, hogy ők nem tudják, nem igazán követik, de amikor azt kérdeztem, hogy melyik a kedvenc számod, akkor rendszerint mai kedvenceket soroltak fel. A másik módszerem nekem a Vevo youtube csatornájának böngészése volt, ott néztem a frissességet és a nézettséget.

Miután megvoltak a számok, akkor jöhetett egy hosszabb folyamat, az elemzésük. Két részben elemeztem le őket – képi és szövegi szempontból. Néznem kellett mindkét oldalon, hogy tartalmaztak-e agressziót, szexualitást vagy szexuális erőszakot. Mivel a popkultúrában még mindig abszolút érvényes a sex sells, így gondolom a tartalmaz-e szexualitást kérdésre senki nem lepődik meg, hogy emlékeim szerint nem volt olyan zene ami vagy képi vagy szövegi részében ne lett volna szex. A szexuális erőszak már érdekesebb kérdés volt, ilyen videóból két darabot találtunk a gyűjtésben – és mindkettőben kinyírta az áldozat az erőszaktevőt.

Külön kis ízelítő volt a New York-i metróban is vetített Dumb ways to die című szpotja, ami egy kedves kis nóta arról, hogy hogy lehet hülyem módokon meghalni 🙂 …

Ezzel le is zárult a kutatás “pilot” része, és jöhetett a két részre osztott fő-kutatás.

A fő kutatás első felében hasonló feladatot kaptam, mint a pilotban, csak nem zenéket, hanem hazai szexuális erőszak elleni kampányokat kellett gyűjtenem. Ezek lehettek szpotok, plakátok, szórólapok, nem volt megkötés, annyi volt csupán, hogy nyílvános legyen, és magyarországon is terjesztve legyen. Volt néhány nemzetközi kampány, de többségében ugye magyar alapítványoké kerültek bele a válogatásba – igazából 1-2 nagyobb szervezetet leszámítva szinte alig voltak ilyen kampányok, egy-két helyi megmozdulás, de a tisztán szexuális erőszakot célzó kampányokból hiány van / volt itthon (a legtöbb kampányban “társult” valamihez, pl. családon belüli erőszakhoz). Az olyan nagy egyesületeket, mint pl. a Nane-t (Nők a Nőkért az Együtt az Erőszak Ellen) vagy az Eszter Alapítványt (akinek nem mellesleg alapítója Virág György) gondolom senkinek nem kell bemutatni, de ezek mellett még megjelent az Avon, a MONA Alapítvány, a STOP-Férfierőszak, Keret Koalíció (amibe több nagy hazai nővédő szervezet csatlakozott) vagy épp az Ökumenikus Segélyszervezet kampánya is.

A kampányok megjelenési formája igen változatos volt – volt aláírásgyyűjtás, ajándéktárgyosztás, fotókiállítás, plakát, szórólap, online közösségi kezdeményezés, spot, stb. Érdekesség a MONA Alapítvány és a Keret Koalíció által készített Tények és Tévhitek a Férfiak elleni szexuális erőszakról című szórólap, mely egyedülálló módon a férfiak elleni szexuális erőszakra hívja fel a figyelmet.

Miután megvolt a kampányok elemzése is, jött egy kisebb “szünet”, ugyanis akkor kezdtünk el a többi gyakornokkal együtt készülni a ZV-re, meg a szakdolgozatok utolsó simításait végezni. Azért egy konferencia belefért 🙂 , ahová különböző előadókat hívtak meg, akik különböző területekről közelítették meg a szexizmus és a nemi erőszak kérdését. Voltak köztük kutatók, egyetemi hallgatók, de szakemberek is, akik a mindennapi tapasztalataikat mondták el. Nagyon különleges élmény volt, az már egyszer biztos (főleg, mert angol volt a konferencia nyelve)!

Idén nyáron pedig végre elértünk az egyik talán legérdekesebb részhez (és amitől én a legjobban tartottam), az aktakutatáshoz. Ha jól emlékszem, akkor 10 különböző megye bíróságáról lettek bekérve akták, amiknek több közös jellemzője volt – már lezárt ügyek voltak, maximum 8-9 évesek és valamilyen személy elleni szexuális visszaélésnek kell lennie (meg volt határozva a pontos tényállások köre). Ezeket az aktákat kellett végigolvasnunk és különböző szempontok alapján leelemeznünk őket (pl. ki volt az áldozat, ki volt az elkövető, milyen köztük a kapcsolat, hol történt, stb.), majd ezek az elemzések összesítésre kerültek (ezt egy program csinálja, név szerint a Kafa, amivel általában a kriminológiai kutatások kérdőíveit készítik), és most ezek elemzése folyik, de ebben én mint gyakornok már nem veszek sajnos részt 🙂 …

A kutatás lezárta előtt egyébként már bemutatják általában a különböző részek eredményeit pl., volt egy kérdőív a pilot-kutatásban, és annak az eredményei már több helyen is elhangzottak, illetve első nagyobb publikáció is megjelent már a Médiakutató 2016 nyári számában 🙂 …

 

♦ Facebook Instagram Bloglovin ♦ YouTube 

♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦