Közzétéve:

Denisz, a komisz

Legeslegelső saját képem Deniszről

Aki követ  Instagram-on, vagy ismerősöm a privát FB profilomon, az már találkozhatott Denisszel 🙂 …

A történetünk maga még valamikor a költözés után kezdődött, amikor is megfogalmazódott bennünk a Kedvessel, hogy valami kis szőrmók kéne a lakásba. Több lény is felmerült, cica, tengerimalac, hörcsög, de végül mindig toltuk-halasztottuk. Pontosabban, már volt egy időpont pár héttel ezelőtt, hogy akkor veszünk egy malackát, de az állatkereskedésben akkor pont nem volt egy sem. Szóval, úgy döntöttünk, hogy akkor várunk tavaszig, addigra biztos születik pár cukiság.

És akkor felgyorsultak az események 🙂 …

Egyik kolléganőméknél örömhírt jelentettek be (babájuk lesz), és az egyébként is felújítás alatt álló házukban így prioritást kapott a gyerekszoba kialakítása – az a helységé, ahol Denisz is lakott. Szegény kolléganőm egyik reggel szomorúan, nagyot sóhajtva kérdezte meg, hogy nem-e tudunk valakiket, akik szívesen örökbe fogadnák Deniszt, mert rá kellett jönniük a párjával, hogy nem tudják vállalni tovább a nyuszit. Izgatottá váltam, néhány messenger váltás után a Kedvessel pedig azon kaptam magam, hogy már a kocsiban ülünk és megyünk Deniszért.

Amint beléptem kolléganőmékhez egyből megláttam Deniszt, aki a rácsra felágaskodva figyelt engem. Rögtön odamentem hozzá, ő szagolgatni kezdte a kezem, hagyta hogy megsimogassam, és hát… szerelem volt ez rögtön 🙂 …

Hát, így lett nekünk egy komisz kis szatén törpe rex nyuszink. Aki egyébként egy kis örökmozgó, kb. 100 képet lőttem már róla, de többségük elmosódott, mert Denisz egy kis dilibogyó 🙂 …

Denisz első napja nálunk 

Mivel már 2 éves, Denisznek kialakult rutinja van (evés-ivás-kaki-elfekvés-játék-evés-ivás-kaki-elfekvés-játék), de az utazástól és az új szagoktól, ingerektől picit be volt tojva. Egyébként meglepően érdeklődő volt, de azért bizalmatlan és betoji is 🙂 … Figyelt minket, de sokszor a ketrec hátuljába szaladt, és onnan figyelt.

Nem félt, az biztos, mert miközben evett  a ketrec elejében, nem rezzent meg ha hozzá nyúltam vagy mellé nyúltam és matattam valamit. Szépen ette a szalmát a kezünkből, és érdeklődően szaglászott, csak inkább visszahúzódott és látszódott rajta, hogy picit meg van zavarodva, nem tudja mi van.

Kapott egy lasztit, hogy kicsit oldódjon a játéktól, erre rögtön rákapott (korábban is volt már ilyen lasztija kolléganőmnél), édesen dobálta 🙂 …

Denisz napi rutinja közé tartozik, hogy jól bekajál, majd utána így eldobja magát és emészt 🙂 …

Az éjjel (nekem) nem volt egyszerű, párszor felkeltem, hogy megnézzem jól van-e a nyuszi, aki meg csak kérdőn nézett vissza rám 🙂 … Nem értette minek kelek fel és kérdezem tőle, hogy “Denisz, jól vagy?”. Reggel (hajnalban), mikor a Kedves indult dolgozni, az volt az első kérdésem, hogy mi van a nyúllal, jól van? Szerencsére igen, de mivel lakberendező vénája van, ezért

Denisz második napja 

Már reggel látszódott, hogy Denisz kezdi megszokni az új környezetet. Lakberendezkedett. Első lépésben kihúzta az összes szénát a szénatartóból, a WC-jét pedig behúzta középre, hogy akörül szaladgáljon 🙂 … Nagyon kis eleven volt reggel, így megnyugodtam ^^ …

Délután leültünk hozzá és felnyitottuk a ketrec ajtaját. Ilyenkor Denisz mindig felállt mellső lábaival a ketrec szélére és onnan élvezte, ahogy simizzük a kis buksiját. Nagyon érdeklődik irántunk, de még mindig van benne egy minimális kis bizalmatlanság, bár a szénát gyönyörűen eszi a kezünkből.

És ekkor történt az ÁTTÖRÉS.

Első lépésben Denisz picit megcsúszott, lecsúsztak mellső lábai a ketrec széléről, ettől úgy megijedt mint macska a víztől. Aztán elkezdte a dolgokat szagolgatni.

A következő lépésben Denisz kiugrott a ketrecből, de ettől úgy megijedt ő is meg mi is, hogy azzal a lendülettel vissza is ugrott rögtön, majd ismét szaglászta a levegőt.

“Na, mi lesz, Denisz?” kérdeztem tőle, majd 5 perc se kellett, Denisz ismét kiugrott, majd még mindig meglévő bizalmatlanságával elkezdett minket szaglászni. Hát, így történt a nagy áttörés, aminél azt hiszem már valamennyire befogadott minket a kis szívébe 🙂 …

Ahhoz képest egyébként, hogy “törpe”, annyira nem is kicsi. Jó, gondolom egy “rendes” nyúlhoz képest sokkal kisebb, főleg hogy ő már elérte a méretét, nagyobb már nem lesz, és az tény és való hogy egy mezei baknyúl mellett elbújhatna 🙂 . Erő is van benne – főleg, ha a széna elvételéről van szó 🙂 …

 Pózolni azért tud, néha nagyon jó képet lehet róla csinálni 🙂 …. Ilyenkor ennivalóan édes!

Denisz állandóan szaglászik mindent 🙂 … Majdnem olyan ebben a tekintetben, mint egy kutyus. A bajszai miatt (amik érzékelők) pedig mint egy cica… Teljesen, mint egy kutya meg egy cica keveréke, csak épp kisebb 🙂 …

Mondom, hogy örökmozgó, de vannak ilyen “viccesen elrontott” képek, mint itt a kis orráról is 🙂 … Mintha csak direkt azt akarta volna, hogy elevenítsem meg.

Itt még kimondottan fél a padlótól…

Denisz szinte kikényszeríti, hogy simogasd 🙂 … Szatén törpe rex lévén hihetetlenül selymes és puha a bundája. Egyébként, ahogy ti is látjátok, szép barna színe van, a hasa és a talpa pedig fehér.

Na, mi van, Denisz? Azt mondod jó lesz itt neked 🙂 ?

Nyuszipamacs-popó 🙂 …

Estére pedig már úgy feloldótott, hogy már lemerészkedett a pokrócról, és körberohangálta a ketrecét 🙂 …

A mai és a holnapi naptól félek kicsit, ugyanis ma délután ketrectakarítás lesz, amit még nem tudunk, hogy hogy bír. Holnap pedig irány az állatorvos, ahol kap egy kis szurit. A nyuszikra két betegség van, ami veszélyes, az egyiket a szúnyogog terjesztik, a másik pedig ilyen vérzéses betegség :S , és hát mindkettő halálos. Szóval, úgy beszéltük meg a Kedvessel, hogy nem kockáztatunk, az a biztos ha megkapja a szurikat. 🙂

Egyébként, gondolom ti is tudjátok (pl. a logómból), hogy imádom a rágcsálókat, így én most a fellegekben járok ^^!

 

♦ Facebook Instagram Bloglovin ♦

Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦