Közzétéve:

2 év adta különbség

forrás: pixabay
forrás: pixabay

Nagyjából két év telt azóta, hogy felmondtam és hogy újra munkába álltam. 2014 augusztus 17-ével szűnt meg Halason a munkaviszonyom, az új 2016 szeptember 1-től jött létre. E két év különbségéről mesélnék most nektek.

Mikor 2014-ben lediplomáztam és megkaptam a BA diplomámat borzalmasan nagy reményekkel, világmegváltó tervekkel kezdtem neki az életnek, akkor a Halasi Gyermekjóléti Szolgálat családgondozójaként. Elmélettel soha nem volt bajom, meg mivel alapból egy empatikusabb ember vagyok, nem “féltem” az emberekkel való munkától.

És úgy tűnt akkor nekem, hogy tényleg nem is kell. Mert szerettem a munkát, nagyon is. Szerettem tanácsot adni, ha valaki megrekedt egy krízisben, szerettem korrepetálni egy 13 éves fiút, kimenni olyan családokhoz is, akiket nem én gondoztam, és így még egy kis plusz tapasztalatot szerezni. Persze nem volt mindig minden ilyen felhőtlen.

Nehéz volt sokszor, főleg a tapasztalatlanság miatti tanácstalanság. Amikor minden ügyben “zaklatod” a kollégáidat, mert nem vagy biztos a dolgodban. Amikor olyan jelzést kapsz az iskolától, hogy hirtelen azt se tudod, hogy hová nézz, és teljesen leblokkolsz a hírtől. Amikor megtudod, hogy a gondozásban lévő kislányt agyoncsapta az áram, mert megint lopták az áramot, hiába szóltál ezerszer hogy ne, és hiába tettél már nem egyszer feljelentést is (ez szerencsére nem az én ügyem volt).

Nehéz volt, amikor megkaptad az első fizu-SMS-ed, és realizálódott benned, hogy sokkal inkább alul vagy fizetve, mint amennyire számítottál rá. 23 évesen, közöm nem volt az élethez, tudtam én hogy közalkalmazotti bértábla, meg hogy szoc szférát nem fizetik meg, de ki akarta megtudni, hogy mennyit is fog keresni? Hát, én nem. Úgy voltam vele, hogy majd küldik az SMS-t, és majd megtudom. És amikor először jött szóhoz sem tudtam jutni. 88ezer forint. Ezért dolgoztam egy hónapig, ezért tettem bele szívemet-lelkemet a dolgokba.

Volt, hogy 40 fokos lázzal, mandulagyulladással ültem benn a konfliktuskezelő-mediációhoz hasonló ülésen (amit én vezettem), és nem voltam hajlandó se lemondani, se átrakatni más időpontra. Mert ha két felnőtt/családtag között konfliktus van, azt MINDIG a gyerek szívja meg. És nem akartam, hogy ebben az esetben is tovább fajuljon a dolog. Mikor vége lett a konfliktuskezelésnek hazamentem és pár napra elmentem táppénzre. 75ezret kaptam abban a hónapban.

Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én ezt nem akarom többé csinálni. Nem akarok egy meg nem becsült, és borzalmasan alulfizetett munkát. Lélekben sosem tudtam elszakadni, bármennyire is szerettem volna, szinte mindig “gyerekjólétisként” gondolkodtam. Nem tudtam nem odafigyelni a gyerekekkel kapcsolatos hírekre, történésekre, változásokra, illetve krimón is a gyerekeket érintő dolgokkal foglalkoztam (például ugye a cyberbullying…).

Aztán lediplomáztam kriminológiából is, amivel ugyebár nem lehet elhelyezkedni ma Magyarországon (tökjó, hogy megcsináltam…), és elkezdtem ismét munkát keresni. Bármit, ami nem szociális, holott hallottam hogy volt egy kis béremelés (15-45%-os pótlék, munkáltató dönthet róla hogy mennyit ad, a gyakorlatban a 45%-os kb. 20-25 ezer forintot jelent), illetve az MA miatt én is magasabb kategóriába léptem, de akkor se akartam magamnak a megaláztatást, nem akartam újra érezni a lenézettséget és az alulfizetettséget.

Aztán megtudtam, hogy tatán keresnek embereket, és egy két hét múlva már be is adtam a jelentkezésemet (nagyjából egy hét kellett arra, hogy azt mondjam akarom a szoc szférát ismét, és még egy hét mire megtaláltam újra a hírdetést 😀 ). Néhány napra rá pedig már mentem is állásinterjúra, ahol egy borzalmasan szimpatikus, hihetetlenül vagány nő (aki végül a főnököm lett) elmondta, hogy mik voltak  a változások január 1-től.

Röviden és tömören: minden.

Korábban is volt “Központ” és “Szolgálat”, ahogy most is, de nem volt kötelező mindkettőt működtetni. A korábbi Központok abban nyújtottak többletszolgáltatást, hogy egyrészt biztosítani kellett a kapcsolattartást (kellett egy külön helyiség erre, illetve kellett egy ember is, aki felügyelt kapcsolattartáskor benn van), illetve egy telefonos ügyeletet. Központok, a többletszolgáltatások miatt, főleg megyeszékhelyeken vagy nagyobb városokban voltak, de jóval több Szolgálat volt.

Most járásokként kell lennie Központnak és Szolgálatnak. A szolgálaton belül már csak alapellátást végeznek, minden hatósági ügyet a Központ intéz, kell hogy legyen a központnak ügyelete, egy krízis-telefonszám, ami 0-24 órában hívható, illetve a Központok intézik már a speciális szociális munkát (óvodai-, iskolai és kórházi szocmunka). Ezen felül természetesen továbbra is biztosítani kell a kapcsolattartást. A szolgálatoknál továbbra is családsegítők dolgoznak, míg a központban esetmenedzserek vannak (ami most én is lettem). Egyébként, egyenlőre nem tudom, hogy jó dolog-e, hogy így ketté lett osztva a Szolgálat és a Központ, ugyanis a családokkal ugyanúgy foglalkoznak a Szolgálatosok, mint a Központosok (mármint hatósági intézkedéseknél, alapellátásnál csak a Szolgálat).

Bár korábban nem esetmenedzsernek hívták, de volt “eseti menedzser” (vagy valami hasonló elnevezésű, persze már sehogy se találtam meg, mindenhová az esetmenedzser ugrott be), akinek a feladata az volt, hogy ellenőrizze hogy a család a kapott támogatást valóban arra fordítja-e, amire kapta. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy megvolt hogy egy család kapott ennyi és ennyi iskoláztatási vagy gyermekvédelmi támogatást, és az eseti menedzser pedig elment velük bevásárolni, és ott ugyebár csak arra költhettek, amire kapták a pénzt.

Történtek fogalmi változások is. Mostmár ha egy gyereket kiemelnek a családból, azt mindig nevelésbe vételnek nevezzük, erre korábban még külön elnevezések voltak. Jöttek létre új intézmények is (pl. mini-ovi, meg munkahelyi ovi), és természetesen a határidők is teljesen át lettek szervezve.

És hát a fizuk. Korábban már írtam, hogy magasabb kategóriába kerültem (sőt, nem is eggyel, hanem két kategóriával kerültem fentebb!), illetve január környéként történt az a 15-45%-os pótlék (előtte 9ezer forintos szociális ágazati pótlék járt csak…), amivel már én azt mondom, hogy egy egész jó fizut kap az ember. A gyakorlatban egy diplomával (mindegy, hogy BA vagy MA) rendelkező gyermekvédelmis most 110-120 ezer forint körül kap, de el van húzva a mézesmadzag az orrunk előtt, hogy márciustól lesz egy 70-75%-os alapbéremelés, vagyis a pedagógusi után kecsegtetnek a “szociális életpályamodellel”. Hát majd meglátjuk, de azért nem volna rossz…

 

♦ Facebook Instagram Bloglovin ♦ YouTube 

♦ Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦