Közzétéve:

Életmódváltás 6,5 – Séta haza

Avagy miért is szeretek ebben a városban élni? Azért, mert Tata arra ösztönöz, hogy sétálj 🙂 !

Szóval, kedden egy ügyfélhez voltam “hivatalos” délutánra, és mikor ott végeztem úgy döntöttem, hogy hazasétálok. Aki nem Tatai, annak nem sokat mondd az, hogy a Fáklyától a Kertvárosig kellett mennem, hogy hazajussak, de gondolom az már többőtöknek jelent valamit hogy dönthettem – vagy végigsétálok a városon vagy pedig végigsétálok a tóparton, ami némiképp rövidebb táv is volt. Szóval, utóbbit választottam, és most egy virtuális sétára invitállak titeket, hogy elbüszkélkedjek vele, hogy milyen gyönyörű helyen is lakom, ahol ilyen helyek mellett kell elsétálnom 🙂 …

Szóval, a Május 1 útról egyből lementem a várhoz. A tatai Várhoz.

Várfal, itt még nem nagyon látszódik a vár 🙂 …


Ha kicsit közelebb megyünk, akkor a fák és bokrok közül már előbukkan a csodálatos vár 🙂 … Be a kapun keresztül juthatunk, amit azért nem fényképeztem le, mert nagyon sokan jöttek éppen ki-be rajta 😀 …

A várból kevés eredeti rész van (1400-as években épült), mert az évszázadok során többször újjáépítették. A hétvégén voltam bent először a múzeumban, de hogy őszinte legyek, nem nagyon voltam elraggadtatva a kiállításoktól. Tudom, tudom, túl nagy elvárásaim vannak, ugyanis én a külföldi vár-tárlatokhoz vagyok szokva, de persze itthon is futottam már bele nagyon szép, ízléses kiállításokba (pl. a Gyulai várét mindenképp érdemes megnézni), amiknél nem éreztem a “hiányt”, az ürességet, mint amit itt. Voltak római kori leletek, de tetszik, nem tetszik, az igazán érdekes római kori leletek bizony már a Brittishben, a Luvre-ban és hasonló nagy múzeumokban vannak. Ami borzalmasan hiányoltam, az a polgári kor, az Eszterházyak “öröksége” – hiszen Tatát ők tették Tatává, miattuk lett ilyen gyönyörű a város, miattuk vannak gyönyörű épületeink, stb…

Na, de nem panaszkodom tovább, mert a vár maga csodálatos 🙂 , és előtte terül el az Öreg-tó, aminek a partján én is végigsétáltam…

A tóparti sétány vár felöli része nagyon romantikus, ráadásul most több vitorlás is volt kint a tavon. Vagy épp verseny vagy oktatás lehetett, mert többször hallottam hangosbemondót.

Itt is van egy “szerelem-lakatos” rész, mint majdnem mindegyik romantikusabb városban 🙂 … Nekünk még nincs itt lakatunk Petivel (bár már nem is lenne hely hova tenni…).

Az egész tóparti sétány úgy gyönyörű, ahogy van, több étterem, kávéző található végig rajta. Hangulatos helyek, higgyetek nekem, itt a tóparton hangulatból nincs hiány 🙂 . Ráadásul ezen a napon nagyon kellemes, kb. 28 fok volt, kellemesen járt a levegő is, tökéletes sétaidő volt 🙂 …

Nagyjából az út felénél jártam, amikor hirtelen erős fájdalmat éreztem a lábujjaimnál – hát az eddig “tökéletes” szandálkám kidörzsölte a két lábujjam közét. A könnyem is kicsordult egy pillanat alatt, ragtapasz persze nem volt nálam… jobb híjján a 10-es papírzsebkendős tasak letapasztó fülecskéjét tettem a sebre. Nem nagyon ragadt meg, de legalább haza tudtam jönni…

Igen, ilyen menő mandalás hárem-nacim is van :)) …

Így az út második feléről már kevesebb kép van, igaz, 1-2 épületet leszámítva innen is inkább a tó szépsége az, amit érdemes fényképezni.

Nyugodtan, félig-meddig sántikálva haladtam el német, francia és ki tudja még honnan származó turisták között, keresve az árnyékos részeket, hiszen a nap azért erősen sütött már. Ezért egy helyen letértem a tópartról és a “kertek alatt” fejeztem be az utam. Kb. egy órán át jöttem, igaz közben sokször megálltam fényképezni 🙂 …

Gyönyörű ez a város még mindig 🙂 !

 

♦ Facebook ♦ Instagram ♦ Bloglovin ♦

 Tmblr ♦ Pinterest ♦ DeviantArt ♦ Ask.fm ♦